Levendula-bimbó

A legjobb a mai napban, hogy itthon van Misikém. Csak õt nem lehet fényképezni. De majd eszembe jut a levenduláról, hogy hogyan még nem tudom. A levendulát nagyon szeretem. Már volt egyszer itt a kertben, de nem maradt meg sokáig. Most van két is bokrocska, s az egyik virágzásnak indult. Annyira örülök neki. Sokkal többet szeretnék tudni a kertrõl is. De sokkal többet is szeretnék tenni. Annyi tervem van, és megint olyan keveset tettem ma. Ebben az a legrosszabb, hogy engem tesz elégedetlenné. De mindent úgysem lehet. Talán az zavar, hogy már nagyon érzem, hogy az idõm véges. Csak azt nem tudom, hogy miért olyan fontos, hogy minden meglegyen, amit kitaláltam. Egy kicsit át kéne programoznom az agyam. Mert az a lényeg, hogy minél több percem örömben teljen el. És az már nyilvánvaló, hogy ez nem úgy mûködik, hogy majd ha ez meg az meglesz, akkor majd örülök. Vagy most örülök annak, aminek lehet, vagy akár le is mondhatok róla. Nem mondhatom már azt, hogy majd ekkor vagy akkor. Már csak most van.A majd már csak hab lehet a tortán.

Szerző: empszi  2011.05.28. 21:21 2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://empszi.blog.hu/api/trackback/id/tr255912705

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

skyppy 2011.05.28. 21:25:02

hûûha M mi ez a borongós bejegyzés?.....csak nincs valami baj?.....

mclub 2011.05.28. 21:36:55

:) Hála Istennek nincs semmi bajom azon kívül, hogy több tervem van, mint amennyi erõm. Aztán egy kicsit át kéne értékelnem a dolgaimat, ha nem akarok állandó elégedetlenségben élni.