Poszméh
A középiskolai állathatározónk képes borítóján egy egyik fotó a poszméhet ábrázolta. Annyira tetszett nekem ez a kis állat, hogy egy csomó ideig poszméheket rajzolgattam. A színösszeállítása, és a bársonyos kis teste miatt jól esett ránézni. És azóta is bármikor látok ilyen méhecskét (már amennyiben a méhek között hatalmasnak számító poszméhet lehet így nevezni) meglátok, elõhívja a lelkem mélyérõl a biológia elõadót és ezzel a középiskolás éveket. Ma a nyuszifül virágain egész csapat szorgoskodott. De valahogy mindig úgy fordultak, hogy nem tudtam õket rendesen lefényképezni. Mintha direkt menekültek volna a fotózás elõl.
Ma délután D-val dolgoztunk. Megint nagyon párás, nyomott a levegõ. A tegnapi viharban a villám belevágott egy szõkédi ház pajtájába. Éjjel kettõig ott voltak a tûzoltók, ahogy a gyerekek mesélték.
Beszéltem Ferenckémmel is. Most úgy látszik, hogy augusztusig kint marad.
Most megyek aludni, mert már írás közben lecsukódik a szemem.