Villánykövesd

Már régen kerülget az ötlet, hogy együnk itt. De valahogy nem jött ki a lépés. Ma meg bent akartunk enni a városban, és egyetlen olyan helyet nem találtunk, ami tetszett volna. Aztán arra gondoltunk, hogy most jött el az ideje Villánykövesdnek. Nem bántam meg. Szarvasragut ettem. Jó volt. Van még pár ételük, amit megkóstolnék. Ezen kívül mi is volt még ma? Készítettem elõ a munkálatokat. Pihentem is, voltam fodrásznál, és a városban mászkáltunk majd két órát. Annyira ritkán fordul elõ ilyesmi. Mondtam is, hogy vannak, akik hosszú utat tesznek meg, hogy ugyanebben a városban sétálhassanak. Nekünk meg itt van. Ja. és Csíkszentmihályit is olvastam. Támpontokat keresek az örömökhöz. Hogy lehetne minél több percét a napnak örömben eltölteni. Akkor élményem volt, amikor egyszer megértettem, hogy örülni szabad. Sok ideig valahogy szégyelltem, ha örültem valaminek, hogy micsoda dolog, hogy én itt örömködök, amikor annyi fájdalom van a világban. De azért jó volt megérteni, hogy a világban lévõ fájdalmat sokkal inkább az enyhíti, ha mindenki a lehetõségek szerint megéli azokat az örömöket, amelyekre lehetõsége van. Az nem segít senkin – sõt épp ellenkezõleg -, ha nem élem meg az örömömet, mondván, mások szomorkodnak.

Szerző: empszi  2011.07.07. 22:13 1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://empszi.blog.hu/api/trackback/id/tr155912663

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

aranyhal 2011.07.08. 08:16:15

Ez egy nagyon jó hely! Itt szokott lenni a Duma Színház is :)
süti beállítások módosítása