Nos?

Mit is írjak? Egész nem nem csináltam semmit. Óvogattam a kezem. Szeretnék teljesen munkaképes lenni. Vagy legalább megérteni, hogy miért van ennyi nyavalyám ezen a nyáron. Szeretném megérteni, amit meg kellene értenem. Akkora szél kerekedett délután, hogy leröpítette a fejemrõl a szemüvegemet. Ilyent még nem láttam. De aztán elmúlt. Állítólag jön az esõ. BG-ral beszélgettem ma. Fogadunk egy mogyorós csokiban, hogy jobb lesz a világ 10 év múlva. Persze ez így játék, csak az a komoly benne, hogy rossz dolog ez, hogy a fiatalok nem bíznak a jövõben. Annyi fiatallal beszéltem úgy, hogy én voltam az ezerszer optimistább. Hát ez nem jó. Csak akkor lesz jobb valami, ha hisszük, hogy az lehetséges, mert különben elmegyünk a a lehetõségek mellett. És az én nyugodt öregkorom záloga, ha a fiatalok hisznek a jobban. nem hurráoptimizmusról beszélek, hanem arról, hogy... Áh, de errõl meg ilyesmirõl írok minden nap a fõzõs blogomban, éppen ma 200 napja.