Szombat Mivel tegnap voltunk vásárolni, így ma lazább nap volt. Rám is fért. Délelõtt konyháztam egy kicsit – kevesebbet, mint terveztem. Pl. a kenyérsütés elmaradt. Délután lesétáltunk a patakhoz. Útközben láttuk ezt a nyuszit. Hatalmasnak tûnt nekem. Nyilván hím nyúl…

Péntek Végre süt a nap, de még mindig hideg van. Délelõtt elszállt az összes energiám, ami éjjel összegyûlt. Megint le kellett feküdnöm. Ájulásszerûen aludtam úgy két órát. Vásárolni is utána tudtunk csak menni. Holnap itthon leszek egész nap.

Csütörtök – május 17. Reggel az iskolába menet kaptam lencsevégre ezt a gólyát. Azt hiszem, Szõkéden lakik. Nem voltam túl jó délután. Le is kellett feküdnöm. Aludtam, és ettõl reggelre egy kicsit jobban is lettem.

Szerda – május 16. Az volt a legszebb a napban, ahogy az államkincstári tisztviselõ viszonyult hozzám, amikor az elveszett papírom helyett újat kértem. Nem, nem gúnyosan mondom! Valóban nagyon kedves volt, és azonnal megoldotta a problémámat a lehetõ legegyszerûbb módon…

Kedd – május 15. Megint elmaradtam az írással. A képek azonban a megadott napon készültek. Gyakorlatilag az egész délutánomat elvitte, hogy kerestem az adóhoz szükséges papírt. Nem is találtam meg, újat kellett kérnem. Este Ferenc elkészült az új nyusziketreccel.

Hétfõ Borult az idõ, hideg van. Mindenki feszült. Én is. Vagy lehet, hogy csak én? És többiekrõl csak azt gondolom, kivetítem? Projekció? Fáj a sebhelyem. Eddig ez nem volt. Remélem, hogy ezzel együtt ez normálisnak mondható körülmény. Jó, nem nagyon fáj, de pl. köhögnöm…