Ma megint szinte egész nap esett az eső. Mislenyben voltunk misén reggel. Arra gondoltam - egy villanás erejéig, és most először - hogy ez a sok nehézség, ami most van, valami kegyelmi állapot is lehet. Vagyis, hogy az. Mert ez a helyzet kényszerít rá, hogy mindent átértékeljünk,…

Reggel nagyon korán felébredtünk. De legalább beszélgettünk fontos dolgokról. Főzés, takarítás, mosás. Aztán mentünk a szokásos szombati körútra. Majd jöttek Ferencék.

Délben Pellérdre mentem. Aztán Szőkédre.

Délelőtt Bogádra mentem. Egyre pedig Pellérdre. Jónak tűnik ez a munka, de jó nehéz. Szívesen csinálnám hosszútávon, úgy érzem most.

Reggel az Árkádnál találkoztunk. Aztán mentünk először az óvodába. Nagyon kedvesek voltak. Aztán az iskolába. Utána meg a csütörtöki bevásárlás. Hát..., nem sok erőm maradt.

Délután olvastam. Ennyire emlékszem.

Nagyon trutyi idő volt. Mentem Bogádra kettőre. Ha jól emlékszem. Fel van túrva a falu. Túl is mentem a célon. Romonyán fordultam vissza.  

KP miséjén voltunk. Érdekes egy ember viszontlátni kb. huszonöt év után. No, meg ezt a képet, mondjuk húsz után.   

Reggel átmentem Szemelybe. Aztán ebéd, meg ilyesmi. Délután Anyósom, majd kivételesen hatkor a másik Gabi.

Reggel szemerkélt az eső. Hajnalban ébredtem. Befejeztem, ami a pályázathoz kell. Második órában A-tal beszélgettem. Aztán összeraktuk a pályázat maradékát. Elvállaltam az ebédetetést. így szóba se tudott kerülni, hogy menjek a temetésre.