Na, végre elértünk idáig! Nemcsak, mert a sok elmaradás után végre utolértem magam, hanem, mert leadtam, elküldtem minden, amit legjobb tudásom szerint kellett. Sokkal kevesebb házimunkát végeztem, mint szerettem volna, de ez már jövőre marad.  Ezt az imát találtam Balázs…

Végre sikerült aláíratnom L-val is mindent. Még az útiköltség-számlát is feladtam. Előtte azért jól kiborultam, de amikor éppen befejeztem a sírást, akkor jóra fordult minden. J. levele is megjött. Az is a legjobban alakult. Ittunk egy kávét. Este bescenneltem a papírokat. 

Azt hiszem, erre a napra fogyott el a cérnám. Elfelejtettem elmenni fodrászhoz. Igyekeztem befejezni az elmaradt dolgaimat. Átmentem a patikába és a boltba, de L-val nem tudtam találkozni. Behoztam a két kismacskát. Nagyon nagy hideg lett. 

Már este elkezdett esni a hó. Reggelre aztán rendes mennyiség esett. Bogiék jöttek késő délelőtt. Aztán mentek mindannyian. Ki sem dugtam az orromat. 

A fiúk délelőtt visszamentek. Eltakarítottam a romokat. Délután jöttek Editék. Nagyon jót beszélgettünk gyertyafénynél. 

Anyósomat hazavittük. Este társasoztunk Anyával. 

Nos, ez a bejegyzés vajon hová lett? Ez az a nap, amikor voltunk a  városban Misivel, Ferencék vacsorára jöttek. Reggel meg Mislenyben voltunk misén. Csináltam tejszínes kukoricás csirkét meg persze rántott húst is. És rengeteg tiramisut.

Most nincs szép kép. Ez van. A hagyományok szerint zajlott a nap. 

No,erre a napra már nem emlékszem. Nyilván voltunk vásárolni. Aztán Misi is hazaért. Tényleg elfelejtettem a részleteket. Ehh...

Misiéknél aludtam. Aztán mentem az Ofi-ba. Szobránc utca, Stadionok megálló. Mágneskártyás belépő, millió papír. Aztán meg a Bajcsi. Majdnem kihalt épület. De azért az utolsó pillanatban meglett minden. Kényelmesen elértük a vonatot.