Reggel hétre mentem. A hetedikesekkel folytattuk a csoportmunkát. Tovább gyűrűztek az előz nap érzelmei. Lenyomott indulatok kerültek a felszínre. Azt kellene megtanulni, hogy szétválasszuk a szakmai kérdéseket az egyéni indulatainktól, sebeinktől. Minden vitának a munkahelyen csak arról lenne szabad szólnia, hogy az adott cselekvés. történés, szöveg közelebb visz a pedagógiai céljaink megvalósításához vagy eltávolít attól. Persze ennek alapfeltétele, hogy valós intézményi célokat határozzunk meg, nem csak formálisan odaírjunk valamit. Mert amíg ezt nincs, addig vége-hossza nem lesz a huzakodásnak. Amíg emberek (pláne ne pártok!!) érdekei, véleménye mellé állunk és nem az őszintén és igényesen megfogalmazott közös célok mellé, addig a saját jóllétünk sírásói vagyunk.
Tudom, hogy én sok vagyok sokaknak, és ezért sokk is. Ötvenhét évesen az ember már megérti ezt. De akkor is ha még csak novemberben lesz ötvenhét.