1. nap
L-M-i teszt a vonaton
Száguld az IC. Szinte röpül. Három óra út, és hipp-hopp már meg is érkeztünk. Nehéz napom volt tegnap. Éjjel is aludtam vagy négy órát. Most éppen úgy érzem magam, mintha kimostak volna Hajdú Energomat mosógépen A-1-es programon.
Kimegyek a mosdóba, megnézem, hogy emberformám van-e egyáltalán…
Nos, hát igen! Ez még így is jó. Fényévekkel jobb, mint két éve egy wellness-hétvége után. Hát, aki tud, az tud…
Már nem is vagyok olyan fáradt. Elégedetten, s mi tagadás, kicsit büszkén indulok vissza a helyemre.
És lám csak, az előbb észre sem vettem, ott a négyes ülésnél. egy régi ismerős.
Most vagy soha! Eljött a teszt ideje! Ő lesz a legjobb bizonyíték. Ő még épp a bebábozódásom előtti pillanatban látott utoljára. Ha valakin, akkor rajta tesztelhetem, hogy valóban színes, szárnyaló pillangóvá változtam-e a kövér, araszoló hernyólétem után. Vagy csak álmodom az egészet, és mindjárt felébredek?
Egy életem, egy halálom…! Rámosolygok. Visszamosolyog. Köszönünk. Tegez. Azelőtt mindig magázott. Hát persze, hogy is tegezett volna egy olyan „tekintélyes” asszonyságot. Látom a szemén, hogy tudja, hogy ismer, de fogalma sincs, hogy ki vagyok. Hallom a gondolatai cikkázást. Érzem a jószándékú igyekezetét, hogy szeretné tudni, hogy mondani akarja a nevem… A torkomban ver a szívem. Ha megismer, még mindig araszoló hernyó vagyok, ha nem, pillangó… Nem akarom kellemetlen helyzetbe hozni, de szükségem van rá, hogy ne tudja…
Szabad a gazda?... Hát persze, de valami, valami nagyon megváltozott... Áh, dehogy csak mínusz negyven kiló…
IGEN!!! Megtörtént! Valóban megtörtént! A teszt sikerült! Újjá születtem! Új külsőm van. Más ember lettem. Vagyis az, aki mindig is voltam. Csak eddig ez nem látszott, mert eltakart az a jó masszív védőzónám, az a negyven kiló ott a testemen. De már nincs szükségem védősáncra, és így az el is olvadt, mint a hó. Nem több már, mint egy fanyar emlék.
Köszönöm, L! Köszönöm Lao shi, Öreg Mester!
