Lao Shi, az Öreg Mester

Hogy kinek köszönöm, a negyven kilónyi megkönnyebbülést? Hogy ki is „L”? Már mondtam tegnap. L az Lao shi,, az Öreg Mester. Már néhány éve hozzá mentem, ha úgy éreztem, bajom van.. Ő mindig tudta, mi hoz gyógyulást. Soha nem beszélt magáról. A történetét is másoktól tudom. Próbáltam rávenni, hogy ő is mesélje el, de mindig kitért.

- Hát, tanultam ezt-azt, itt-ott – ez volt a kitérő szövege. – Az a kérdés, hogy használ-e, nem az, hogy honnan tudom. És mindig használt… Azt érezhettem, hogy nála én vagyok a fontos, és nem ő. De mégis ő állt a figyelem középpontjában, mindig azt éreztem, hogy körüllengi a Távol-Kelet titokzatos levegője.

Soha nem mondta, hogy le kéne fogynom. Úgy gondolta, amíg nem beszélek róla, addig az nekem nem elég fontos. És amíg nekem nem elég fontos, addig ő minek is beszélne. Számtalan ilyen apró titkot tudott, nem véletlenül volt számomra ő az Öreg Mester.

Aztán mikor előjöttem a problémával, hogy talán meg kéne már szabadulnom néhány kilótól, csendesen bólintott, s azt mondta, igen, kezdjünk hozzá. És én, mint mindig, most is hallgattam rá, és tettem, amit mond. De azt, hogy ezzel egy kulcsot adott a kezembe, mely nyitja önmagam legmélyebb termeinek zárját és az azok mélyén rejlő kincses ládát, már csak utólag értem meg. Tanácsai nyomán azonban elindultam egy csodálatos felfedező úton, életem legnagyobb utazásán, mely talán még annál is mélyebb nyomot hagyott a lelkemben, mint amikor valójában a Távol-Keleten jártam.