Olvastam egy csomó blogot. Úgy éreztem magam, mint egy lakótelepi lépcsőházban, meg a játszótéren a homokozó szélén ülve húsz éve. Nem szerettem ott ülni. Valahogy életidegen világ volt nekem. Apró-cseprő sérelmek, bosszúságok. Kis szappanoperás jelentetek. Én most ezt nem megszólom, hanem ez nekem túl kívül van. Meg én is kívül vagyok ezen. Az nem baj, ha ez csak az előszoba. Ez így rendben, de akkor nagy gáz van, ha benyitnék az előszobából, és ott meg már az erkélyen vagyok. Valami nincs itt rendben. Soha nem nyílik ajtó az erkélyre az előszobából. (Vagy én még nem voltam ilyen házban? De hát annyi házban jártam már…)