Az egész úgy kezdődött, hogy volt egy randim Pesten. Most persze előadhatnám magam, hogy micsoda nagyszerűség volt. De az igazság az, hogy bár tényleg nagyszerűség volt, de nem olyan értelemben…

Elmentem ugyanis egy általam igen tisztelt bölcs emberhez, hogy beszéljek vele mindarról, ami mostanában velem történik. Ott került szóba, hogy blogt kéne írnom, mert lenne miről. Ettől egy kicsit felállt a hátamon a szőr, úgy macska módjára, úgy mint a cicának, amikor nem tudja hirtelen, hogy mi is van éppen körülötte.

Éjjel alig aludtam, hajnalban meg kellett hazajönnöm a vonattal. Gondoltam, alszom az IC-n, de ez nem ment, nagyon zaklatott voltam. Túltengett bennem a versenyló-érzés. Aztán történt egy érdekes dolog. És úgy gondoltam, na, tényleg blogot kell írnom, mert ezt most szívesen elmesélném.

Hát nyitottam is egyet, és írtam egy iskolás fogalmazást az útról, és azt feltettem., meg egy folytatást is hozzá. (Most is ott vannak elöl. Nagyon ütős címük van. Biztosan ötöst kaptam volna rájuk az iskolában.)

Na, majd mesélem tovább, de most nincs mese meg kell főznöm az ebédet.