Megvolt a találkám. Jól sikerült. Azt mondta a pasi, hogy jobban nézek, ki mint 15 éve. (Há’ nem tom, mit szóót vóóna, ha három éve lát.) Nemrég még úgy reagáltam volna rá, hogy hát akkor iszonyatos emlékei lehetnek rólam. De ott szerencsére nem jutott eszembe ekkora marhaságot mondani, de még gondolni sem. Csak most itthon egy kicsit eltöprengtem régi önmagamról. Most őszintén jól esett, hogy szépeket mondott. Fogalmam sincs, hogy mire volt az jó, amikor még meg sem próbáltam elfogadni a bókokat. Most látom csak, micsoda tüskés kerítés mögött éltem. Egyre jobban értékelem azokat, akik úgy is, akkor is kitartottak mellettem. Igyekszem legalább most kedvesebb lenni – elsősorban magamhoz, de másokhoz is. Félig televan a pohár vagy félig üres?...