Már megint bazári majmot csináltam magamból! Elvállaltam egy nagyon erősen ajánlott, de kötelezővé mégsem tehető feladatot. És ez hamarosan egy teljes napomat elrabolja majd. Ráadásul az egész akciót - úgy ahogy van - értelmetlennek tartom, és benne még értelmetlenebbnek a rám osztott részt. Miért nem mondtam nemet??? Régi reflex… ? A békesség kedvéért…? Ne pocsékolódjon még több erőm a harcra….? Hogy ott legyek azok mellett, akik még úgy sem tudnak nemet mondani…? Ha már ég a ház, már mindegy, hogy miért gyulladt föl, mentsük, ami menthető…? „ A választ, testvér, azt elfújta a szél…” És most ebből az egészből mit tudok kihozni…, hogy mentsük, ami menthető?
