Azt tapasztaltam, hogy sokan vannak olyanok, aki nagyon szeretnének lefogyni, de többek között azért nem akarják megváltoztatni az evési-ivási szokásaikat, mert attól tartanak, hogy ezáltal sok, élményt jelentő íz elveszne az életükből. Ritkán esik szó – főleg testsúlyproblémák kapcsán - arról hogy az agyoncivilizált érzékszerveink nagyon eltompultak, Ízérzékelésünk igencsak „nagyothallóvá”, „gyengénlátóvá” vált. Szerencsére ez legtöbb esetben nem visszafordíthatatlan folyamat, inkább csak olyan, mint amikor a napfényről a homályos szobába lépünk. Nem kell megrémülnünk, hogy megvakultunk, csak várnunk kell egy kicsit türelemmel. Ha engedjük, hogy a szemünk megszokja a gyengébb ingereket, hamarosan látni fogunk kevesebb fényben is. Így van ez a hangokkal, a szagokkal és az ízekkel is. Mióta gondolok erre – egy kis „szürke” átmeneti idő után– egyre több élményem van az ízek igen gazdag birodalmából.
