Nem jellemhiba, tünet!

Mitől leszünk túlsúlyosak egyáltalán? Aki nagydarab, az falánk? Hogyan lehetett normálisan létezni évezredekig kalóriatáblázat nélkül? Aki nem túlsúlyos, az mind a táplálkozástudomány professzora? A kövér ember butább…?

Ha túlsúlyos, főként ha elhízott emberként valamilyen panasszal orvoshoz fordulunk, szinte biztosak lehetünk benne, hogy az orvos első tanácsa az lesz, hogy fogyjunk le, mert a túlsúly rengeteg betegség kialakulásához vezethet. Ez igaz ugyan, de előbb azt a kérdést lenne érdemes feltenni, hogy mitől is van túlsúlyunk. Ez viszont szinte soha fel sem vetődik. Leggyakrabban azt könyveli el a környezet, hogy aki súlyosabb a kelleténél, az jellemhibás, hiszen látható, hogy nem tud ellenállni a falánkságának. Jobb esetben azt mondják, ez ilyen fajta, az egész családja nagydarab volt. Sokak tapasztalták már (persze nem állítom, hogy ez általános gyakorlat), hogy túlsúlyos emberként az orvosnál legjobb esetben csak egy kalóriatáblázatot kapunk, meg egy számot, hogy hány kalóriát ehetünk naponta, és azt a tanácsot, hogy használjuk a táblázatot és mozogjunk többet. A rendes (vagy inkább megrémült?) páciens, akkor hozzáfog, elkezd kalóriát számolni, méricskélni, s idejének nagy részét az tölti ki, hogy tudatosan szabályozza a táplálkozását, pedig normális esetben ezt a szervezet önmaga végzi, úgy, hogy ha a szervezetnek tápanyagra van szüksége, akkor éhesek vagyunk, ha eleget kapott, jóllakottnak érezzük magunkat, máskor meg nem eszünk, mert nem is kívánjuk. Mert, ha nincs valami, ami zavart okoz a szervezetünkben, akkor nem is kívánunk többet enni, mint amennyire szükségünk van. Miért eszünk hát mégis többet, mint amennyire szükségünk van? Milyen jel ez számunkra? Mit üzen ez nekünk? Minek a tünete a mi saját életünkben a többletevés?