Tényleg azzal szeretnénk tölteni az időnket, hogy tudatosan szabályozzuk testünk helyes működését?

Mekkora egy adag étel? Mikor van sok és mikor kevés a tányéron? Mennyit eszeik, aki sokat eszik, és mennyit, aki keveset? Ki dönti el, hogy mi a sok és mi a kevés? Mindenkire ugyanúgy hat egy ugyanakkora adag étel elfogyasztása?

Figyelemre méltó kérdés, hogy akarjuk-e tudatosan szabályozni a kalória-bevitelünket, amikor ezt a szervezet öntudatlan működéssel kellene, hogy szabályozza. Nem lenne célszerűbb inkább megkeresni, mi késztet arra, hogy többet együnk a kelleténél? És mennyi a több? Mennyit „kell” ennie egy embernek? Az éttermekben és a közétkeztetésben meghatározott méretű adagokat adnak. Az egészségügyben grammokban, százalékokban és egyéb apró mértékegységekben mérik, hogy miből mennyit kell elfogyasztania egy átlagembernek. Ezzel csak egy a baj: átlagember nincs! Vagyok ÉN, TE és Ő. S hogy kinek mennyi az ideális mennyiség, a kellő mennyiség erre mi mást mondhatnánk, mint azt, hogy amennyit a szervezete felhasznál. Mert ha többet eszünk, mint amennyit a testünk igényel, túlsúlyunk képződik. (Leggyakoribb esetben, másoknál meg a tápanyagok felhasználatlanul futnak át az illető testén…, de azért ne bonyolítsuk túl a kérdést már mindjárt itt az elején.) Mindezzel együtt azonban az a fontos kérdés, hogy miért vannak olyan esetek, hogy több ennivalót igénylünk, mint amennyi elegendő lenne a test energiapótlására? Miért érzünk késztetést az evésére, ha az csak többlet táplálék, mely zsír formájában elraktározódik. Miért viselkedik így a szervezetünk? Feltétlenül testi okai vannak annak, hogy többet eszünk a kelleténél? Viszont, ha nem a testünknek van szüksége a táplálékra, akkor mi az a lelki ok, ami evésre késztet?