Kattints rá a hozzászólásokra, és mondd Te is!

Lelki indítékból elkövetett evés?

Ha a túlsúly tünet, akkor nem is a túlsúly az igazi problémánk, hanem valami más. Vajon elég a tünetet legyőzni? S ha egyszer legyőztük, nem fog újra jelezni, ha az még mindig ott van, amire figyelmeztet?

Egyre többször és több helyen hallhatjuk ma már, hogy az ember sokkal több, mint egy zsák kémiai képlet, de mégis ahhoz vagyunk szokva, hogy ha van egy testi problémánk, akkor gyorsan beveszünk valami pirulát, kapszulát, s minden megy tovább úgy, ahogy eddig. Pedig az ember ennél sokkal bonyolultabb, csodálatosabb lény. Sokan vallják ma már, hogy az egészség megbomlása nem valami véletlen sorscsapás, sokkal inkább tünet, figyelmeztető jel, hogy valamin változtatnunk kéne. Valami tüskében állunk. És célszerűbb megoldás megkeresni a tüskét és kihúzni, mit csak különböző fájdalomcsillapítókat szedni, vagy elhitetni magunkkal, hogy ezzel a fájdalommal együtt kell élnünk. Még akkor is célszerűbb megkeresni a baj forrását, ha az adott pillanatban ez még több fájdalmat okoz is. A túlsúlyra is nagyon nehéz úgy gondolni, hogy nem valami balsors miatt kell vele küzdenünk, hogy nem is a túlsúly az igazi problémánk, hanem valami más, amit a testünk túlsúlyként jelez. Azért nehéz erre gondolni, mert ismeretlen utakra visz, és felelősséget ruház ránk. Ha nem sorcsapás, amit elszenvedünk, akkor tehetünk is valamit. És ha nem akarjuk elfogadni a helyzetünket, akkor kell is erőfeszítést tennünk. És ez sokszor nehezebb, mint azt mondani: nincs mit tennem, nekem ez jutott, sajnáljatok! Lehet olyan eset, hogy nincs megoldás?...