Ide írd! ↑

Ha nem jó a térkép, eltévedünk, érdemes átrajzolni

Köpönyegforgatás az, ha új úton kezünk járni…? Ha „ilyen vagyok”, lehetek másmilyen is?

Könnyen belátható, hogy a körülöttünk lévő világot – a tengernyi információval, összefüggéssel - nem vagyunk képesek egészében felfogni, átlátni. Hogy mégis valahogy eligazodjunk, „térképet rajzolunk magunknak” a valóságról, s ennek alapján tájékozódunk. Hogy mit rajzolunk bele ebbe a térképbe, rengeteg dologtól függ. Leginkább attól, hogy gyermekkorunkban milyen értékrendet tettünk magunkévá, milyen elvárásoknak szerettünk volna megfelelni. A gyerekkori elvárásokat tudat alatt egész életünkben magunkkal hordjuk. Van valami belénk ivódott kényszer, hogy megfeleljünk a szüleinknek. Ezt sokszor magunk előtt is tagadjuk, hiszen ahhoz, hogy igazán felnőttnek érezzük magunkat, az kell, hogy a saját elvárásaink szerint legyünk képesek élni. De mégis egész életünkben azzal küzdünk, hogy másoknak megfeleljünk. Pedig ez teljesen reménytelen küzdelem… De ezen túl is számtalan dolog befolyásolja, hogy mit veszünk észre a világból, s mit „rajzolunk bele a térképünkbe”. Nagy szerepe van itt a beállítódásunknak is, (annak, hogy jóra vagy rosszra várva szemléljük a dolgokat), a kulturális hátterünknek, az érdeklődési körünknek, a barátaink, ismerőseink véleményének, elvárásainak. S jobb esetben saját céljainknak, értékeinknek, elvárásainknak.

Azok az emberek tudnak magukon segíteni, akik képesek arra, hogy „átrajzolják a térképüket”. Azaz, indokolt esetben meg tudják változtatni a véleményüket a dolgokról.

Ez nem könnyű. Többek között az teszi nehézzé, mert sokan nem látnak különbséget a köpönyegforgatás és az indokolt véleményváltoztatás között. Pedig a kettő ég és föld! A köpönyegforgató embernek valójában nem ismerhetjük a véleményét, mert azt nem árulja el, de lehet, hogy nincs is neki konkrét dolgokról kialakított nézete. Az ilyen ember alapvető tulajdonsága, hogy úgy akar előnyöket szerezni, hogy mindig olyan véleményt hangoztat, ami őt kedvezőbb helyzetbe hozza. De tulajdonképpen nem rajzolja át a térképét soha, mert amiről véleményt mond éppen, az neki nem fontos. A fontos számára az, hogy a kimondott – véleménynek tűnő – szövege számra nyereséget hozzon. Ezzel szemben a valódi véleményváltoztatás oka az lehet, hogy olyan újabb dolgok jutnak tudomásunkra, melyek ismeretében új hozzáállást kell kialakítanunk, új döntést kell hoznunk. Vannak gyakorlati dolgok, melyekben ezt ésszerűen belátjuk, bosszankodunk ugyan, de mivel nincs választásunk, új döntést hozunk. Ha például törölnek egy járatot, mellyel utazni szerettünk volna, átszervezzük az utunkat, hiszen nem is tehetünk mást. Hiába gyártunk elméleteket, az a járat nem indul, és kész! De azokban az esetekben, ahol nincs ilyen kényszer a véleményünk megváltoztatásra „csak a józan ész”, már sokkal nehezebben változtatunk. Ha sok éven keresztül volt egy szokásunk, melyről kiderült, hogy rosszat hoz számunkra, hajlamosak vagyunk inkább azt megkísérelni, hogy a környezetünket megváltoztassuk, - teljesen reménytelenül – mint hogy mi magunk változzunk.