Jó lenne tudni, hogy Te mit gondolsz erről. Írd ide!

 

Szeretem magam?
 
Az szeret, aki jót akar…. És aki szeret, megbocsát….”Szeresd felebarátodat, mint önmagadat”….
 
Vegyük ezt a kérdést még egyszer! Önsegítő tréningeken találkozhat az ember azzal a gondolattal, hogy a problémák megoldásának gyökere, hogy szeretnünk kell önmagunkat A mi kultúránkban felnőtt embereknek igen furcsán is hathat ez az elvárás. A meg nem értést – mint legtöbbször – nyilván az okozhatja, hogy mást és mást jelentenek egy kicsit mindannyiunknak ugyanazok a szavak is.
 
A szeretet szót is nagyon sokféleképpen érthetjük. Én most azt mondom, hogy szeretni azt jelenti, jót akarni. Mi a jó? A jó a boldogság. Amikor az ember boldognak érzi magát. Amikor nyugodt, de távolról sem unatkozik, mikor nincs benne szorongás, amikor biztonságban érzi magát. Értelmesnek látja az életét, fontosnak, értékesnek érzi saját magát. Harmóniában van önmagával és a környezetével. Tehát aki szeret, ezeket kívánja nekünk.
 
Kívánjuk-e mindezt magunknak? – Noná! Ezek szerint tudjuk szeretni magunkat? Alapesetben igen, de mégis vannak olyan életszakaszok, amikor úgy érezzük, képtelenek vagyunk erre valamiért. Nagyon nagy kérdés, hogy miért, mi hiányzik ekkor? (Talán a megbocsátás…?) Mi okozhatja, hogy szinte lemondunk arról, hogy boldogok lehetünk, s nem is küzdünk érte? (Talán az jön elő ilyenkor, hogy hiába? Vagy az, hogy nem érdemlem meg?) Mi hozza, hogy pótcselekvésekbe és figyelemelterelő dolgokba (drogokba?) menekülünk?. Mi késztethet arra, hogy úgy szervezzük az életünket, hogy minél kevésbé vegyük észre, hogy élünk? Miért rohanunk, pörgünk, dolgozunk, mint az igavonó, vagy szórakozunk úgy, hogy a lehető legészrevétlenebbül múljon az időt ahelyett, hogy telne…?. Vagyis, hogy olyan dolgokkal telne (meg), melyek a boldogsághoz vezetnek bennünket…?
 
Aki szeret, megbocsát… Mert szeretni valakit azt is jelenti, hogy tejes őszinteséggel kívánni és a lehetőségek szerint maximálisan segíteni, hogy a szeretett ember kihozhassa magából mindazt a jót és szépet, ami a lelke mélyén rejlik. Nem más ez, mint száz százalékos elkötelezettség a szeretett személy lehetőségeinek kibontakoztatása mellett. (Még akkor is, ha eddig már több dolga nem a legjobban alakult…, van olyan, aki tökéletes? )

 

Szerző: empszi  2007.07.03. 13:01 10 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://empszi.blog.hu/api/trackback/id/tr125913777

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Blue Ocean 2007.07.03. 13:51:31

Szerintem tökéletes ember nincsen. Igen,aki szeret az rengeteg mindent elnéz a másiknak. Addig,amig szereti. Utána viszont az addig elnézett hibák az égig tornyosulnak. Nagyon kell valakit ahhoz szeretnünk hogy mindent megbocsájtsunk neki. Az viszont nálam előfordul hogy nem annyira szeretem magamat,de attól függetlenül másokat még igen!:-)

Hevér Erzsébet 2007.07.03. 16:25:40

"Aki szeret, megbocsát..." Az én változatomban: Aki szeret, felejt. Meg se kell bocsátani, elfelejtődik.

ametiszt 2007.07.03. 18:33:13

Megbocsátás nélkül,feloldás nélkül semmi nem felejtődik el. Elraktározódik,jó mélyre,még jól bebe is döngöljük...volt... nincs... de a mélyben tovább él és dolgozik :-(

skyppy 2007.07.03. 19:32:32

..nekem megint mást hozott elő ...mégpedig az a mondat,hogy "szeretni azt jelenti ,jót akarni"...azonnal beugrott az is magamnak akarok jót,vagy a másiknak... mert bizony (ez tapasztalat) a kettő nem mindig fedi egymást,sőt van amikor homlokegyenest ellenkező....vagy megint fonákul nézem a dolgokat,és az "akarni szót értelmezem másként......:-))))

Vica 2007.07.03. 20:59:42

Az biztos, hogy nem is olyan könnyű JÓL szeretni. Néha a legodaadóbb törekvés is félrecsúszik, mert nem ismerjük fel, a másiknak valójában mire lenne szüksége, mivel önmagunkból indulunk ki. Ezt még tetézi, ha a saját boldogságunkhoz vezető utat se ismerjük fel... Jaj annak, aki nem képes megbocsátani, feloldani. Ráadásul a környezetét is megmérgezi ezzel. És milyen sokan menekülnek munkába, drogokba, sőt, könyvekbe (az olvasás is lehet pótcselekvés, hajjaj). Szerencsés, aki valami folytán képes ebből kilábalni.

M 2007.07.03. 21:24:19

Igen, Slyppy ez sajnos gyakran megesik. Nehezek az ilyen helyzetek, de általában lehet találni megoldást. A tapasztalatok azt mutatják, hogy végső soron nem olyan nagyon MÁST szoktak akarni az emberek, inkább csak nagyon MÁSHOGY, más úton. Mert, ha komolyan belegondolunk, végső soron viszonylag kevés dologra vágyunk igazán (ezek általában ilyen nagy szavakkal fejezhetők ki, mint biztonság, szeretet, nyugalom….), és annak érdekében tesszük a dolgainkat, hogy ezeket a végső nagy, de tudattalan céljainkat elérjük. Ha az ellentétes érdekű felek között megvan a jó szándék egymás iránt, akkor nagy valószínűséggel lehet kompromisszumos megoldást találni úgy, hogy végiggondolják, hogy végső soron miért is akarják azt a dolgot. Az egyik menni akar, a másik maradni. Feltehetik egymásnak a kérdést, hogy mit kapsz (mit érsz el) azáltal, ha mész, és te mit kapsz (mit érsz el) azáltal, ha maradsz? A válaszra ugyanaz a kérdés feltehető: mit érsz el azzal (mit kapsz), ha… Meglepő, de egy idő után nagyon közeli válaszok fognak születni, ha tényleg komolyan és jó szándékkal válaszol mind a kettő. S ha idáig eljutnak, akkor lehet egyezkedni.

M 2007.07.03. 21:29:08

Blue, amennyit rólad a blogoldból meg lehet ismerni, el sem tudom képzelni, hogy egy ilyen embert lehet nem szeretni. Te hogy tudod néha nem szeretni Bluet? :))))

M 2007.07.03. 21:39:30

Asszem az a jó hírem, hogy megbocsátás nélkül nincs is feledés. Ha elfelejtődött, akkor megtörtént ott a megbocsátás, még akkor is, ha nincs hozzá külsőség. Ott bent a szív csendjében, szavak nélkül. Az nincs megbocsátva, amit nem felejtünk el. Amin még mindig rágódunk, ami köt, ami még mindig befolyásol, ami még ( akár csak egy kicsit is) mérgez …

skyppy 2007.07.04. 04:41:27

..:-))..M...igen...ez az utolsó kommented akár mottó is lehetne....

Rosslyn 2007.07.04. 19:21:58

A pokolba vezető út jószándékkal van kikövezve...
süti beállítások módosítása