Para-grafus
Ez igaz, hogy itt az M Club, meg pszichowellness, és mindenféle „világmegváltó nagyszerűség”, de nekem néha azért nagyon hétköznapi vagy éppen nem hétköznapi, de nem is pszicho meg nem is wellness, sőt még nem is Club, de talán még nem is M hangulatom, gondolatom, érzésem van. Aztán itt a sablon alján van egy mondat: „Ez itt az én blogom, amibe azt írok, amit akarok!” No, hát ezen felbuzdulva elhatároztam, hogy, ha erre van késztetésem, hát írok én ide mindet.
Most például azt, hogy nem tudom, hogy ez valami sajátos nyavalyám-e nekem, vagy mással is előfordul, hogy ha hoz a postás egy hivatalos levelet, az első, amit érzek, hogy kitör a frász. Aztán persze, az is előfordulhat, hogy se fizetni nem kell, se befáradni semmilyen hivatalba, de még telefonon sem kell ügyet intézni, mint ahogy ez a mai levél nyomán megtörtént, de ezzel együtt is csak lassan oszlott el a szürke fátyol a napomról a tértivevény után.
