Érdeklődve várom, hogy mit gondolsz erről.

Én vagyok a felelős!

Csak az felnőtt, aki felelősséget vállal. A kifogások völgyében vén kisgyerekek siránkoznak.

A szeretet nagyon komoly és tekintélyes útitársa a felelősség. Az ember elsősorban önmagáért felelős, a gondolataiért, a szavaiért, a cselekedetiért. A felnőtt ember felelős. Felelős a rábízottakért is. Hogyan tudnánk felelősséget vállalni másért, ha magunkért sem tudunk, ha nem akarunk. Csak az felnőtt, aki felelősséget vállal. Az hibáztat mindig mást, aki nem tudott felnőni. De ez még most sem késő. Soha sem késő, amíg életben vagyunk, függetlenül attól, hogy hány évet éltünk másként… Persze felelősséget vállalni – ugyanúgy, mint változtatni – fárasztó, nehéz, és önfegyelmet igényel. De ha ezt a szakadékot nem ugorjuk meg, vén, árva kisgyerekként a kifogások völgyében tengetjük a napjainkat. De végül is, ezt is lehet, ha ezt szeretnénk…(Bár – szerintem – azért a talentumainkkal az út végén így is el kell számolnunk…)