Kattints a hozzászólásokra, menj a lap aljára, s írd le Te is, amit gondolsz!
Ha rákattintasz a "belemondom" szövegre, mi is olvashatjuk majd.
Ha rákattintasz a "belemondom" szövegre, mi is olvashatjuk majd.
A Nobel-díjas boldogsághormon
Az agykutatók is tudnának mesélni a boldogságról – a miénkről is. Egy kicsit másként...., de nem tanulságok nélkül!
Ha boldogok vagyunk, akkor nemigen foglalkozunk azzal, hogy hogyan is jutottunk a paradicsomi állapotba. Azonban ha csak vágyakozunk rá, azon fáradozunk, hogy megismerjük az odavezető utakat. Nagyon egyedi, hogy ki miben reméli a megoldást: emberi kapcsolatokban, az alkotásban, a pénzben, a hatalomban, a szerencsében, az imában, a művészetekben, a tudományban, a szórakozásban vagy jobb híján már csak különböző pót- és kábítószerekben.
Korunk egyik kiemelkedő tudományága az agykutatás. Az agykutatók felfedezéseiből tudhatjuk, hogy a boldogság átéléséhez többek között arra van szükség, hogy az agyunkban bizonyos anyagok megfelelő harmóniában fejtsék ki hatásukat. Az egyik ilyen anyag a dopamin. Boldogsághormonnak is nevezik. Felfedezését Nobel-díjjal jutalmazták. Nagyon leegyszerűsítve arról van szó, hogy ha az embert pozitív hatások érik, akkor dopamin szabadul fel az agyában, s áramlásával olyan jeleket közvetít az agyban, amelyektől boldognak érezzük magunkat. De ha az embert nem éri pozitív hatás, vagy nem elegendő éri, akkor a „boldogsághormon” nem szabadul fel kellő mennyiségben ahhoz, hogy a boldogság érzése kialakulhasson bennünk. E nélkül viszont az ember rosszul van, egyre elviselhetetlenebbül érzi magát. Ilyenkor „valós” pozitív hatások híján pótcselekvésekkel és különböző anyagokkal, drogokkal pótolja a természetes pozitív ingereket. Például eszik, iszik, dohányzik, vagy gyógyszerhez, kábítószerhez nyúl.
Korunk egyik kiemelkedő tudományága az agykutatás. Az agykutatók felfedezéseiből tudhatjuk, hogy a boldogság átéléséhez többek között arra van szükség, hogy az agyunkban bizonyos anyagok megfelelő harmóniában fejtsék ki hatásukat. Az egyik ilyen anyag a dopamin. Boldogsághormonnak is nevezik. Felfedezését Nobel-díjjal jutalmazták. Nagyon leegyszerűsítve arról van szó, hogy ha az embert pozitív hatások érik, akkor dopamin szabadul fel az agyában, s áramlásával olyan jeleket közvetít az agyban, amelyektől boldognak érezzük magunkat. De ha az embert nem éri pozitív hatás, vagy nem elegendő éri, akkor a „boldogsághormon” nem szabadul fel kellő mennyiségben ahhoz, hogy a boldogság érzése kialakulhasson bennünk. E nélkül viszont az ember rosszul van, egyre elviselhetetlenebbül érzi magát. Ilyenkor „valós” pozitív hatások híján pótcselekvésekkel és különböző anyagokkal, drogokkal pótolja a természetes pozitív ingereket. Például eszik, iszik, dohányzik, vagy gyógyszerhez, kábítószerhez nyúl.
A gondolkodásunk kulcsszereplő. A tapasztaltok azt mutatják, hogy az alkotott élményeink hasonlóan befolyásolnak bennünket, mint a megtörténtek. Az agyunk fantasztikus teremtmény…
Hogy mennyi pozitív hatás ér bennünket az a gondolkozásunkon is múlik. Arról ugyan nagyrészt nem tehetünk, hogy milyen gondolatok röpködnek körülöttünk, de arról már igen, hogy melyik felmerülő gondolatnál időzünk el, melyiket táplálgatjuk, szőjük tovább. Módunkban áll egy gondolatot egy másikkal kiszorítani. Persze ez néha hallatlan önfegyelmet igényel, és fárasztó is, viszont negatív gondolatok esetében nagyon hasznos. A felnőtt ember felelős a gondolataiért
A gondolkodásunknak sokkal nagyobb befolyása van az életünkre, mint ezt általában hisszük. Egyre többször találkozunk azzal a feltételezéssel, hogy az agy nem kezeli teljesen eltérően a ténylegesen és a csak gondolatban átélt dolgokat. A gondolkodásunk hat az érzéseinkre, a hangulatunkra, a cselekedeteinkre, mivel hat az agyunkban működő jelátvivő anyagokra, köztük a dopaminra is.
Mint már mondtam, az ember sokkal több, mint egy zsák kémiai képlet. S az agyunk olyan bonyolult, s annyira nagyszerű dolog, hogy felfogni sem vagyunk képesek. Ha a jelenleg létező legfejlettebb informatikai tudással létrehoznánk egy mesterséges szuperagyat, az kimondhatatlanul primitívebb lenne, mint a legprimitívebb élő ember agya. Vagyis az agyunk olyan szuperszámítógép, mely fényévnyivel fejlettebb, mint a jelenleg létező legfejlettebb technika. Ezért teljesen reménytelen vállalkozás, hogy a célirányosnak gondolt beavatkozásokkal hosszú távon sikeresen szabályozni tudjuk a biológiai folyamatainkat. Sokkal egyszerűbbnek és hatékonyabbnak tűnik az a megoldás, hogy megfelelő információkat kell az agyunkba juttatni, s akkor az majd megfelelően vezérli a testünket.
Mint már mondtam, az ember sokkal több, mint egy zsák kémiai képlet. S az agyunk olyan bonyolult, s annyira nagyszerű dolog, hogy felfogni sem vagyunk képesek. Ha a jelenleg létező legfejlettebb informatikai tudással létrehoznánk egy mesterséges szuperagyat, az kimondhatatlanul primitívebb lenne, mint a legprimitívebb élő ember agya. Vagyis az agyunk olyan szuperszámítógép, mely fényévnyivel fejlettebb, mint a jelenleg létező legfejlettebb technika. Ezért teljesen reménytelen vállalkozás, hogy a célirányosnak gondolt beavatkozásokkal hosszú távon sikeresen szabályozni tudjuk a biológiai folyamatainkat. Sokkal egyszerűbbnek és hatékonyabbnak tűnik az a megoldás, hogy megfelelő információkat kell az agyunkba juttatni, s akkor az majd megfelelően vezérli a testünket.
