Kattints a hozzászólásokra! És mondd...!
Harmónia, egészség, önbecsülés, testsúly
Akkor vagyok jól, ha nincs túlsúlyom, vagy ha nincs túlsúlyom, akkor jól vagyok? És hogy jön ehhez az önbecsülés?
Nagyon sokan vallják, hogy az ember akkor egészséges, ha összhangban, harmóniában van önmagával és a környezetével.. Az ember többek között akkor érzi magát egészségesnek, akkor van harmóniában, ha a testsúlyát is megfelelőnek érzi (a mérőszámoktól függetlenül). De ez úgy is igaz (vagy inkább csak így?), hogy akkor megfelelő a testsúlyunk, ha nincsenek olyan problémáink, melyet a testünk túlsúly gyűjtésével próbál megoldani, vagy amelyeknek kezelésekor mellékhatásként túlsúly képződik. Éppen ezért reménytelen megszabadulni a felesleges kilóinktól, ha nem keressük meg a valós - az anyagi, a testi okokon túli - okokat. De ennek is nézhetjük a másik oldalát is! Ha figyelünk magunkra, s vállaljuk az őszinte szembenézést, akkor, rálelhetünk azokra a lelki okokra, melyek túlevésünket okozzák, és ha már tudjuk, mit kell kezelnünk, akkor kereshetünk más megoldást is, mint hogy evéssel csillapítsuk a fájdalmat, a hiányt. És ekkor pedig minden esélyünk megvan, arra, hogy megszabaduljunk fölös kilóinktól. Azokat a kilókat nevezhetjük fölös kilóknak, amelyek miatt szenvedünk testileg, lelkileg. Melyek újabb testi problémákhoz vezethetnek, vagy amelyek csökkentik az önbecsülésünket. Nagyon fontos, hogy egészséges legyen a testünk, de nem kevésbé fontos az önbecsülés sem. Az önbecsülés megfelelő mértéke pedig minden embernek alapvető létfeltétele.
A világ mindent megtesz, hogy porba zúzza a túlsúlyos ember önbecsülését.
A súlytöbblettel küzdő ember az önbecsülés szempontjából általában nehéz helyzetben van. A társadalom véleményformálói nagyon sokféle „másságot” tolerálandónak, elfogadandónak hirdetnek azt várva az emberektől, hogy az átlagtól különféle dolgokban elérő személyiségeket átlagosnak, hétköznapinak fogadják el. (Van átlagember egyáltalán?) Hát sajnos ebben a sorban a kövér emberek nem kapnak helyet. Szinte bármi más a megszokottól eltérő viselkedés, megjelenés, szokás nagyobb elfogadottságok kap, mint a kövérség. A legtöbb ábrázolásban a kövér ember negatív, lesajnálandó, szerencsétlen, rajta elfogadott dolog nevetni, gúnyolódni. Sokszor a kövér embert butának, esetlennek, majdhogynem mozgásképtelennek, mai korunkból mit sem értőnek mutatják be. Olyannak, aki csak kívülről nézi a dolgokat, de a valós élet nem az ő világa. Leginkább gyerekként vagy bárdolatlan tuskóként bánnak vele. Hol van ő a szórakoztató produkciókból, reklámokból ismert tökéletes testű, és ezért érdekes életre érdemes emberektől! Amit ebből a legfelháborítóbbnak taratok, hogy nagyon sokszor a gyermeknek szánt irodalomban, sőt még a tankönyvekben, munkafüzetekben is a negatív gyermekszereplőt kövérnek ábrázolják. Ez vérlázító! (Érdemes ezen elgondolkozni…) S mivel sokszor, sok helyen látunk ilyenfajta ábrázolást, a társadalom is egyre inkább így gondolkodik. Régebben egy-egy megalázó helyzetet átélve többször megfordult a fejemben, hogy meg kellene alakítani a kövérek jogaiért küzdő társaságot. Hát lenne jó néhány elérendő célja egy ilyen egyesületnek. De azért örülök, hogy nem ebbe fektettem energiát, hanem inkább abba, hogy megkeressem a kivezető utat a kellemetlen, sokszor fájdalmas helyzetből.
