Ha eddig még nem szóltál, azért, ha eddig is elmondtad, azért mondd el most is, amit gondolsz...

A bölcsek köve

…és elindultam a nagy útra, mert út van, mert van út…, de valahogy máshogy....

Tehát eldöntöttem, elmegyek L-hez…. Csak én hívom őt így, s én is csak magamban: L, mint Lao Shi. Ez a kínai kifejezés azt jeleni: Öreg Mester. Már egy ideje mindig hozzá mentem, ha úgy éreztem, bajom van. Ő mindig tudta, mi hoz gyógyulást. Soha nem beszélt magáról. A történetét is másoktól tudom… Ez egy misztikus mese, hogy hogyan gyógyították meg őt távol-keleti bölcsek annak fejében, hogy ő is gyógyítson ezután. De ő erről sohasem beszél. Van egy kitérő szövege, hogy tanult ezt, azt, itt, ott És a kérdés az, hogy használ-e, nem az, hogy honnan tudja, És mindig használ… Ha ott vagyok, én vagyok a fontos, és úgy érzem őt a titkok levegője veszi körül….

…és elmentem hozzá. Elmentem a Mesterhez. Nem öreg, és nem is szakállas. Gyertyalángos félhomály se volt, genezis körüli zene se. De furcsamód nem voltam csalódott. Füstölők misztikuma, titokzatos láda, bölcsek köve, igen, mindezek, de nem a szobában, az emberben, tebenned is, ezt mondta a Mester. És kinyitotta nekem a ládikót! Megtanulhatom én is a nyitját, de önfegyelem kell hozzá, és kitartás, ezzel folytatta, és közben mélyen a szemembe nézett, tekintetemben fürkészte, hogy értem-e a szavait. Értettem azokat, és észre is vette rajtam, az ilyesmi látszik mindenkin, felismerhető! Tudtam, hogy a válaszomat nem szóban kell elmondanom, azt mondta, kíváncsi rám. Ennyiben maradtunk. Rólam van szó, az emberről! Csak feleség és anya voltam az előtt, legalábbis a szegényes énképem szerint. Eszembe se jutott, hogy körülnézzek valami csodáért. Épp ezekre gondoltam, mikor a Mester lehajolt, fölvett egy kavicsot, és a kezembe nyomta azzal, hogy ha én nézem ezt a bölcsek kövének, akkor én vagyok a bölcs. Ezzel kezdődött az egész. De egészen máshogy.