A hozzászólásoknál van a véleményed helye

 

Mit vesztek, ha elérem a célom?

 

Ha elviselünk egy (látszólag) kedvezőtelen, állapotot, akkor érdemes megvizsgálnunk, hogy vannak-e magunk előtt is rejtett céljaink, amiért ezt megtesszük. A következő kérdések meglepő eredményekre vezethetnek, ha valóban bátran őszinték vagyunk magunkhoz:

Mi az előnye számomra annak az állapotnak, amelyben éppen vagyok? Mi az a nehezen felismerhető dolog, amit éppen ez a helyzet ad?

 

Az, hogy az éhség nem mindig valamiféle étel utáni vágy, csak egyik felfedezés volt a sok közül, amit ebben a témában tettem. Ennél még nehezebben elfogadható dolgokra is rávilágítottak a hozzáértő könyveim. Fájó beletörődni, de ha őszintén elgondolkodunk rajta, belátható, hogy sok esetben magunk elől is mélyen titkolva, de mi magunk akarjuk, hogy túlsúlyosak legyünk. Így elsőre úgy hangzik, mintha meghibbantam volna, hogy ilyesmit képes vagyok elhinni, de a tapasztalatok azt mutatják, hogy vannak magunk előtt is rejtett céljaink, melyekkel bonyolult és áttételes módon igyekszünk menekülni a problémák és konfliktusok elől, vagy valamiféle sajátos képet szeretnénk kialakítani magunkról.

De mégis miféle előnyünk származhat a kövérségből? Nincsen erre egyetemes, mindenki számára nyilvánvaló megoldás. Ha ezt meg akarjuk válaszolni, nagyon alaposan és őszintén végig kell gondolnunk az életünket. Egészen biztos, hogy van a helyzetünknek pozitívuma. Talán volt egy nagyon kedves nagymamánk, aki nagydarab volt, s mi is szeretnénk olyanok lenni, mint ő volt. Vagy esetleg volt egy hatalmas nagydarab tanárunk, akit mindenki tisztelt, akinek mindenki szót fogadott. S talán mi magunk is szeretnénk, ha így viszonyulna hozzánk a környezetünk. De lehet, hogy túl sok tolakodó udvarlást kellett kezelnünk, melyet így túlsúlyosan elkerülhetünk. Vagy a kolléganők elviselhetőbbek velünk, ha kövérek vagyunk, mert nem féltékenyek ránk. Akár több megoldás is lehetséges…

Szerző: empszi  2007.07.18. 09:13 5 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://empszi.blog.hu/api/trackback/id/tr25913752

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Lazac 2007.07.18. 09:54:21

Most egy nagyon régi emlékkép jutott eszembe...alig voltam 15...a barátnőmnél voltunk. Ott volt a barátnőm unokabátyja is meg az egyik haverja. Bevittek az utcai szobába, lefogtak és meg akartak erőszakolni, akkor nem tudtam, hogy ez az...de kétségbeesetten próbáltam szabulni, torkomszakadtából segítségért kiabálva. Most, hogy ezt leírtad, bevillant, annyira mélyen volt eltemetve, hogy eddig nem is gondoltam rá. Köszönöm M! Azt gondolom most rengeteget segítettél nekem.

2007.07.18. 21:05:16

Hát, tulképp hasonló élményem nekem is volt, meg szó se róla, nem túlzottan díjaztam a "beszólásokat", de én amúgy is magamba zárkóztam már úgy 9-10 éves koromtól, amikor még gebesovány voltam. És remekül ki tudtam mindig zárni a külvilágot, valóban nem érdekelt mások vélekedése (úgy általában, mert ha valakinek sikerült áttörnie a páncélon, annak a véleménye fontos, még ma is így van, csak a páncél vékonyabb, vagy inkább könnyebben nyitok rajta ablakot mások felé) Én azt hiszem egyszerűen csak beletörődtem, hogy nem lehetek olyan (külsőre, mert másban nem nagyon akartam :-)), mint édesanyám fiatal korában, és akkor meg mindegy. Elég kényelmes "dupla vagy semmi" álláspont, az biztos :-(( Bár, ha azt vesszük, a végére mégis olyan lettem, mint ő, olyan kövér :-(( Hát, ha tényleg sikerül megszabadulnom a hurkáimtól, nem fogom sajnálni a veszteséget, annyi szent :-))

M 2007.07.19. 07:32:01

Lazac és még "Valaki"! Nagyon kemény dolog ez... Olvastam, hogy vannak olyan pszichiáterek, akik kiemelten nagy jelentőséget tulajdonítanak a nők elhízásánál a (elsősorban gyermekkori) szexuális zaklatásnak. Én is úgy gonolom, hogy ez több esetben lehet okozója a problémának, mint azt általában gondolnánk, de ezzel együtt azért nagyon fontosnak tartom, hogy a többi lehetséges okot és kürülményt is alaposan szemügyre vegyük, hiszen van jó néhány ezekből... Az biztos, hogy igen komoly ez a kérdés, melyről most beszélgetünk... Vigyázzunk Magunkra.... !

2007.07.19. 07:41:41

Valóban, M, itt egy rendkívül fontos és a közbeszédben ritkán tárgyalt vetületét világítottad meg a kérdésnek. A szexuális zaklatás, de a többi olyan "motiváció" is, amely rejtett módon, a legtöbb esteben nyilván anélkül, hogy tudatosodna, kívánatossá teszi a nagy testméretet sokkal nagyobb szerepet játszik a kóros elhízásban, mint gondoljuk.

Vica 2007.07.19. 19:53:56

Uhh, most látom, hogy megint lemaradt a nevem. Ez az átka, ha az ember 2 gépről netez. Én voltam a "Valaki". Azért nem hiszem, hogy zaklatásnak lenne nevezhető, ami velem "történt", inkább csak kommunikációs hiba, ostoba közeledési kísérlet, viszont én ebből a szempontból belsőleg későn érő voltam, abban az időben még az érdeklődésem sem ébredt fel (14 évesen, komolyan:-), viszont külsőre fejlett. Ő meg amolyan lányok kedvence, csinos fiú, hát gondolom, megpróbált kezdeményezni, csak hülyén. Biztosan nem akart bántani, nem is szóltam senkinek, az apja megnyúzta volna (meg az enyém is). Addig is jóbarátok voltunk a sráccal (5 évvel idősebb), azután is, amíg csak el nem kerültem otthonról. Ettől pesze még megijedhettem akkor. És akár még szerepe is lehet az elhízásban, ki tudja?
süti beállítások módosítása