Ha kidől a pilóta, senki nem jut célba
Felelősek vagyunk az egészségünkért. Legalább akkora hiba, ha nem törődünk megfelelően a testünkkel, mintha csak azzal törődnénk.
Egyik alkalommal valamelyik médium napi bölcsességként idézte egy amerikai menedzsertréner, Jim Rohn mondását, miszerint: „Vigyázz a testedre! Ez az egyetlen hely, ahol élhetsz.” Nem sokkal ezelőtt egy lenéző mosollyal intéztem volna el egy ilyen „bölcsességet”. Ma már nem tenném idézőjelbe a bölcsesség szót. Most már látom, hogy legalább akkora hiba, ha nem törődünk a testünkkel, mint az, ha csak azzal törődünk.
Az ember a testével, szellemével, lelkével együtt egész. S bármelyiket elhanyagoljuk, akár a másik rovására is, megbetegszünk. Vagy így, vagy úgy. Sok-sok emberért lehetünk felelősek, de a legnagyobb felelősséggel magunknak tartozunk. Ha mi magunk nem törődünk magunkkal, hogy várjuk el ezt bárki mástól. Ha magunk számára nem vagyunk fontosak, miért várjuk bárkitől is, hogy fontosak legyünk a számára. És mindez csak akkor tűnik önzőségnek, ha nem gondolunk a dolgok mélyére.
Azt hallottam, hogy úgy képzik ki a repülőgépek személyzetét, hogy baj esetén legelőször a saját biztonságukra kell gondolniuk, hiszen csak úgy tölthetik be hivatásukat, ha harcképesek. Ha magunkra nem figyelünk, nem tartjuk karban magunkat, valójában az a legnagyobb önzőség, mivel így – túl saját magunkon – felelőtlenül viselkedünk mindazokkal, akik ránk vannak bízva.
