Nagyon szeretnék választ kapni a következő kérdésekre:

 

MIÉRT? MI? MILYEN?

 

1. Olyan sok helyen olyan sokat beszélünk az elhízásról, annyi fogyókúrás módszer van, miért szaporodik mégis ilyen rohamosan a túlsúlyos emberek száma?

2. Mi a legidegesítőbb a fogyókúraiparban?

3. Milyennek kellene lennie a jó fogyókúrás tanácsadónak?

Szerző: empszi  2007.07.24. 10:03 12 komment

Címkék: elhízás módszer tanácsadó fogyókúrás fogyókúraipar

A bejegyzés trackback címe:

https://empszi.blog.hu/api/trackback/id/tr695913740

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

skyppy 2007.07.24. 11:51:07

1./ nem tudom,hiszen igazából az én többletsulyomról is csak most kezdtem el gondolkodni.... 2./..nekem az,hogy erőszakos,mintha nem is lenne ember aki kövér,túlsulyos,más testalkatú,mint egy manöken...:-(( 3./ ne csak a feladatot lássa,hanem az embert is, aki a felesleges kilók mögé bújt,kicsit több legyen mint fogyokúrás tanácsadó,és mindenképpen hiteles, megbízható személy a számomra akitől a negatív kritikát is elfogadom.....

Gica 2007.07.24. 11:54:26

Szerintem a sok fogyókúrás reklámok termelik ki. Én is rengeteg úgymond "tuti módszert " próbáltam már ki. Volt hogy leszaladt 5-6 kg és bizony a duplája jön vissza. A fogyókúraipar mindíg a ducikat a túlsúlyos embereket célozza meg, és vékony, már csont sovány modellekkel probálja a termékét eladni. Én már ott tartok, hogy egyiknek sem hiszek. Kitartás, önfegyelem, életmód váltás, ez mind , mind olyan dolog ami egy kövér embernek maga a pokol megjárása. Egy jó tanácsadó soha nem hagyja magára a fogynivágyó emberkét. Naprakészen áll a szenvedő alany mellett. Nem csak mondogatja, hogy ezt számold ezt ezzel egyed, mikor mit és hogyan, hanem a lelkét és testét egyaránt .

Charma 2007.07.24. 13:13:34

1. helytelen életmód és táplálkozási szokások, mozgásszegény életvitel, tévénézés, nassolás és a többi... modern élet 2. az egyoldalúság, pontosabban, hogy csak kalóriamennyiség bevitelre figyelnek például és nem az emberre, a lelkére, a háttérokokra. vagy csodaszereket és hihetetlen eredményeket ajánlanak, amelyeknek már senki nem hisz úgy igazán, csak hinni akar. 3. olyan mint te :D

szonika 2007.07.24. 14:01:16

1. Szerintem a legtöbb ember igazán nem akar lefogyni. De erről már korábban volt szó, a változtatásról, meg a változtatni akarásról. Meg arról, hogy beszélni, panaszkodni lehet róla, de tenni érte, vagy ellene mindig nehezebb. 2. Az, hogy szélsőséges, hogy monoton, hogy legtöbbször egészségtelen. És, hogy muszáj... 3. Te jó vagy :) Például a sóbertnorbi helyett lehetnél te a tévében. Látványra is kellemesebb lenne :D

szepy 2007.07.24. 19:16:46

Én csak jó éjszakátot jöttem kívánni, ezeken a dolgokon nem gondolkoztam még. No...nem azért mert egy deka felesleg sincs rajtam, hanem mert még így nem fogyóztam soha. A két gyerkőc után én otthono tornával fogytam le. Kitartóan csináltam, és valamivel kevesebbet ettem. Nekem bevált akkor. Azóta jött rám még plusz kiló, de nem annyi hogy vészes lenne. Az évekkel ezelött ruháimbe beleférek és így nyugodt vagyok. Most amikor vendéglátóban dolgoztam, 4-5 kiló jött rám, mert minden finomság ott volt elöttem. Nem is voltam éhes, de megkívántam. Volt a bizonyos ebédidő, amikor nekünk nem volt időnk enni. Volt hogy elötte ettem, mert késöbb nem tudok majd!- jelszóval. Pedíg nem is voltam éhes. Sokkal többet ettem mint most. At sem volt elhanyagolható, hogy ez a dolgozóknak nem került pénzbe. Most hogy már máshol dolgozom, meggondolom mennyit költsek ennivalóra. Érdekes, most a jóval kevesebb is elég.:-) Hát akkor jó éjt Kedves M! :-DDD

Vica 2007.07.24. 19:48:22

Az én válaszaim: 1.) lényeges a helytelen, mozgásszegény életmód, a stressz, amit a fogyasztói társadalom is generál, hiszen ott a sok-sok reklám, nem csak a kajára gondolok. Az embert sokkolja, mennyi mindent NEM vehet meg magának, hát kialakul benne az az amúgy genetikailag is kódolt üzenet: az a miénk, amit megeszünk. Ha jól körülnézünk, az igazán gazdagokra nem jellemző a túlsúly... Nemcsak, mert ők sportolhatnak kedvük szerint, hanem többnyire mértékkel fogyasztanak táplálékot is (igaz, akkor megadják a módját annak az egy tojásból készült omlettnek is, ld: Kosztolányi Dezső: Omlette a Woburn :-)) 2.) Pontosan az, hogy IPARSZERŰ, ahelyett, hogy személyreszóló lenne. Ráadásul egy csomó egészségtelen dolgot is reklámoz. Valójában az ember egy idő után nem is hiszi el, hogy lefogyhat, és pláne, meg is tarhatja a súlyát. És nincs tekintettel az egyéni különbségekre. Kötelező feladatot ró mindenkire (aki hagyja magát): akkor lesz ő is "normális", ha megüti a manöken-mértéket. Jut eszembe, Olaszországban már felismerték ennek veszélyeit, és szélnek ereszettek pár túl sovány modellt :-)) 3.) szonika és charma megírta: olyan, mint te :-))

Lazac 2007.07.25. 05:49:57

1.) A jóléti társadalmak ezt hozzák magukkal. A multik polcai roskadoznak a finomabbnál, finomabb, de agyontartósított, felturbózott ételektől, azt sugallva, hogy minél többet veszel, annál több vagy. Az emberek elszoktak a mozgástól, legtöbbször saját autóval, vagy tömegközlekedéssel jutnak el egyik helyről a másikra, mert a felgyorsult élet ezt követeli meg. A kevésbé tehetőseknek nem telik fitnessbérletre, vagy teniszbérletre...és nincs is idejük, lehetőségük a mozgásra, hiszen örökké hajszolják a pénzt, ami a megélhetésre kell. Kialakult az a szokás, hogy este a TV előtt esznek, és utána már nem mozognak semmit. Napközben a rengeteg nassolnivaló kínálja magát. Régebben az emberek kemény fizikai munkát végeztek, még az otthon lévő nők is. Hiszen nem voltak háztartási gépek, és pl. egy szőnyeg kiporolása, ami kb fél óráig tartott jól megizzasztott. Én ezekben látom az okot, több összetevős, nem egyszerű. 2.) Rengeteg módszer van, mindegyik jobbnak kiálltja ki magát, de nem az embert nézik, csak a profitot, ami bejön ezeknek a termékeknek az eladásából, ami a legtöbbször csak tüneti kezelést ad. 3.) Szerintem egy kicsit pszichológusnak is, hiszen bonyolult emberi lelkekkel állnak szemben. Ha esetleg ő is ilyen cipőben járt, és le tudott fogyni, az hiteles lehet, és követendő példa a duci ember előtt. Empatikusnak, törődőnek, figyelmesnek, és persze következetesnek, kicsit szigorúnak is. Ismerek ilyent.:)

ametiszt 2007.07.25. 14:40:18

én is így gondolom,mint Lazac...

Pap Annamária 2007.07.25. 17:43:01

Hogy miért vannak egyre többen? Ahány ház, annyi szokás... Így a túlsúlyosok között is rengetek oka van, hogy ide jutottak, és hogy ez nem javul. Csak néhányat szeretnék felsorolni az én meglátásaim közül: Valakiben még nem is tudatosult az, hogy Õ túlsúlyos, ugyan úgy hibás lehet az önkép, mint egy anorexiásnak, aki akárhányszor a tükörbe néz dagadtnak látja magát. Valaki tudatában van, de nem foglalkozik vele, ez "egészségigénytelenség" És egyáltalánn nincs is tudatában, hogy milyen veszélyekkel jár együtt a kövérség.... (Szív és érrendszeri betegségek, mozgásszervi problémák, nehezített a légzés, kifáradtság, számos betegség melegágya... esztétikai, beilleszkedési stb, közéleti problémák...) Azok, akik pedig már változtatni szeretnének a helyzeten, és ki is próbáltak már számos fogyókúrát és mégsem sikerül, általában a média által sugárzott szenny és a "szomszéd ajánlotta" csapdájába esnek. Aki úgy gondolja, hogy megvesz egy 300 forintos havilapot amibe épp "-10 kiló 10 nap alatt" cikk van, és ezzel minden meg van oldva, az téved. Azokat a cikkeket újságírók (!) írják, (akik az újságíráshoz értenek), akiknek a céljuk, hogy meglegyen a kenyérre való, a fõnökeiknek pedig az, hogy nagyobb legyen az olvasottság. Aki tényleg elkezdi ezeket, a 2-3 hetes kúrákat, hát minden elismerésem, de azok a receptek vagy igen elérhetetlen ételekbõl vannak összeállítva vagy olyan undorító ízük van, ami ehetetlen.... Amúgy én is próbáltam már ki nem egy ilyet, nem mintha szükségem lett volna rá, de amikor jön a strandszezon, és az ember mindenhol csak ezt látja, h ezt meg azt kéne enni, tenni stb... becsábul Szerintem nem is létezik olyan "fogyiterv" mely minden emberre egyenlõen hatékony és hatásos. Az egyénnek saját magának kell önvizsgálatot tennie, hogy ki is õ valójában és mit tesz, illetve mit nem tesz az egészsége (fogyása, súlytartása stb) érdekében. Az egyik eléggé klasszikus forma az, amikor valaki annyira oda akar figyelni, hogy betartsa a "szabályokat" hogy lefogyhasson, hogy sokkal többet foglalkozik ezzel a témával mint bármi mással.. Ördögi kör... Egy darabig betartja az étkezési tervet, mer még nem hagyta el az "akaratereje", aztán végül rájön, hoyg az nem is az õ akarata volt. De azért még, nem mond le, mert mi van akkor, ha mégis bejön? És már jön a vágy valami kis csokira, vagy egy szelet szalámis kenyérre, vagy sõt, valami igazán kiadós, fõtt, meleg kajára, nagymami módra elkészítve... Egyefene, eszik belõle egy keveset, és még meg is nyugtatja a lelkiismeretét, hogy ez a kevés nem hízlal, a napokban úgysem ettem semmi hízlalót... stb Ezután bûntudatában, hogy megszegte a szabályokat elkezdi görcsösen újból betartani a tervet, de már kezd kiégni, és egyre jobban tudatosul benne, hogy tényleg nem az õ akarata, mert az õ akarata az, hogy továbbra is finom ételeket ehessen, tehát soha nem is volt akaratereje... Viszont változtatások nélkül nem lehet megváltozni, -bután is hangzik- még külsõleg sem. Elég sokáig én sem értettem, hogy akkor hol van a kutya elásva? HARMÓNIA Ugyebár ismerõs ez a szó, de túl nagy szerepet mégsem nem játszik az életünkben, nem használjuk olyan gyakran, mint pl az "akarom", "kell" szavakat, sõt nem mondhatjuk el magunkról, hogy tudatosan odafigyelnénk, hogy a mindennapjainkat meghatározó, a harmónia legyen. Pedig milyen fontos, és kellemes érzés harmóniában élni. :) Én a kedves fogyókórázók figyelmébe ajánlom a harmóniára való törekvést. Szakítsunk idõt a munkára, szerelemre, családra, és a szórakozásra egyaránt, és az örömet, ne pótszerekkel habzsoljuk be kapzsi módon. A fogyókúra szemszögébõl megközelítve, ne együnk csak azért mert ebédidõ van, vagy ne sportoljunk csak azért, mert köztudottan fogyaszt... Enni kell, ha éhesek vagyunk, sportolni, mert örömmel tölt el a játék (igen, játék! egy unalmas konditerem négy fehér falát bámulva tényleg nem okoz örömöt a sport, de mondjuk a gyerekekkel, barátokkal a pályán kosarazni, vagy barangolni az erdõben és virágokat gyûjteni az élmény is, sport is, egészséges is meg mindenféle jó,a mire az embernek szüksége van.) Ha már említettem a kirándulást, csak azért, mert tudjuk, hogy hosszú út áll elöttünk, nem kell meg tömni a tatyókat nagy 5-6 szendviccsel :) Mert azt, akkor is ha nem vagyunk éhesek meg eszzük, pusztán csak azért mert ott van. Különben is sokkal jobban esik majd otthon, egy zuhanyzás után megpihenve, mikor ewgyütt összeül a család, és megbeszéljük az élményeket stb... ezek csak egyszerû kis példák amik épp kipattantak a fejembõl, de nekem kb ennyit jelent egy jó fogyiprogram, amit inkább ÉLETPROGRAM-nak neveznék... :) :) :) Vagy harmóniaprogram? Hmm.. az se lenne rossz :) U.I.: Üdv Tanárnõ, és sok sikert a klubbhoz :) Pap Annamária (volt Arany János-os tanuló)

M 2007.07.26. 07:23:06

Köszönöm mindenkinek, aki eddig válaszolt, s remélem, lesz még több válasz is. Ha már jó sok van, akkor összegzem, s elmondom a tapasztalatokat. Annamária! Nagyon örülök hogy jöttél, és elmondtad a véleményed! Gyere másor is! Bár tudom, Te is azok közé a fiatal hölgyek közé tartozol, aki nem érdekelt a fogyókúra-témában, de mint látod, ez itt sokszor szinte csak ürügy. Sok serettetl gondolok Rád és várlak!

Vica 2007.07.27. 18:15:23

Ma elnéztem néhány fiatalka lányt (szerintem nyári diákok az irattározó külső vállalkozónk alkalmazásában). Szépek, hamvasak, és el fognak hízni :-(( Ó, még nem kövérek, csak olyan kerek és puha rajtuk minden, lászik, hogy nem izom van a bőrük alatt. Szerintem lehetőleg megússzák valahogy a tesiórákat is. A csokit viszont valószínűleg szeretik, meg az "üdítőket" is (tényleg, ki nevezte el azokat a cukros vackokcat üdítőnek??)

Vica 2007.07.28. 15:53:07

Tegnap a Plus-ban megláttam Béres Alexandra könyvét. Belelapoztam, kíváncsi voltam rá, az itteni beszélgetések hatására különösen, vajon mi mondanivalója van. Úgy láttam, ő is kitér a lelki rugókra. Azt s felvetette többek között, hogy a nőknél a túlsúly a függetlenségi törekvéseket is jelezheti. Hát, azt hiszem ez nálam telibe talált... Legalábbis a probléma egyik összetevője, ha nem is a leges-legfontosabb (ezt azért nem tudom megítélni:-) Világéletemben meglehetősen önfejű voltam és rosszul tűrtem, ha nagyon lökdöstek valamerre. Amolyan indirekt módszerrel jobban lehetett befolyásolni, a lényeg az, én magam határozzam el, megfogadom-e a tanácsot. Meggyőzni lehet, parancsokkal, netán érzelmi zsarolással csak elidegeníteni. Hát, ez nem nagyon fog megváltozni, de azért remélem, van remény számomra is :-)) Ti mit gondoltok?
süti beállítások módosítása