Ne menj el szó nélkül!

Mennyiség helyett minőség

Akkor is hizlalhat, ha rosszul esik. Ha megadjuk a módját, könnyebb kevesebbet enni.

Az egyik legfontosabb tapasztalatomat és tanácsomat a súlycsökkentő programban a „mennyiség helyett minőség” mottóval foglalhatnánk össze. Sokkal lényesebb, mint gondolnánk, hogy mindig mindenből lehetőségeink szerint a legjobbat válasszuk. Ha evésről van szó, a legjobb táplálékokat. Azzá válunk, amit eszünk – állítják sokan. Hát van is benne valami. Soha ne együnk meg valamit csak azért, hogy ne maradjon, hogy ki ne kelljen dobni, vagy azért, hogy valaki meg ne sértődjön. Nem könnyű tanács ez, főként a családanyáknak, úgy hozzászokunk az évek során, hogy már észre sem vesszük, mikor bekapunk egy-két ilyen szükségtelen falatot.

Az öntudatlan evést sikerrel kiküszöbölhetjük úgy, hogy mindig adjuk meg az étkezés módját. Az étkezést helyezzük vissza eredeti rangjába. Soha ne együnk állva, kapkodva, rossz körülmények között, utcán, járművön stb.

A hagyományos kultúrákban az étkezés ünnepszerű tevékenység volt. Az emberek összejöttek a hozzátartozóikkal, a családtagjaikkal, a velük együtt dolgozókkal, és az arra rendelt időben a megfelelő, szinte rituális cselekedetek között fogyasztották el a táplálékot. Még az én nagyszüleimnél is elképzelhetetlen volt, hogy összevissza együnk. Nem lehetett csak úgy bemenni a spájzba és nassolni valamit. Enni evésidőben lehetett. Akkor, amikor a terített asztal köré gyűlt a család, és elhangzott az asztali áldás. Ezek a körülmények csak látszólag formalitások. Ha jobban belegondolunk, így az ételfogyasztásnak rangja van. Ez a szokásrend teljesen kizárja a nassolást, de még a zabálásnak is kisebb az esélye, ha megvan az étkezés méltósága. Természetes igénye ez az embernek, és meg is jelenik napjainkban új, a haute cuisine (nagyon magas minőségű szinte művészi fokra fejlesztett francia ételkészítési, étkezési stílus) és a „slow food” (a gyorséttermeket ellenző, azzal szembe helyezkedő étkezési mozgalom) szokásának terjedése nyomán.