Te mit tapasztaltál?
Hullámvölgyek idejére
Senkit nem akarok áltatni azzal, hogy az M ajánlásait követni mindig könnyű, ahogy egy hagyományos utazásban is van számtalan olyan pillanat, ami csak utólag tűnik kalandnak. (Bár éppen egy nagy, „hagyományos” utazásom alkalmával a vonaton olvastam egy krimiben azt a mondatot, hogy a kaland nem más, mint nyugalomban végiggondolt kellemetlenség.) Éppen ezért vegyünk sorra néhány dolgot, melyeket nem szabad nem létezőnek tekintenünk.
Tehát, ha kijelöljük a három étkezési időnket, és ezeket szigorúan betartjuk, és komolyan figyelünk magunkra, az evési késztetéseinkre, az evéseinkre és a nem evéseinkre., észre fogjuk venni, hogy működik bennünk egy örök visszahúzó erő. Nevezhetjük ezt akár kísértésnek is. Ez időről időre arra késztet, hogy ne valósítsuk meg a terveinket (Nem csak ebben az elhatározásunkban, hanem úgy egyébként, sokszor). Hogy maradjunk az eddig megszokottnál, a kényelmi zónánkban. Hogy pihenjünk „már” egy kicsit. Maradjunk nyugton, úgysincs semmi értelme, ne törjük magunkat. Eddig is megvoltunk, ezután is leszünk valahogy. Majdcsak történik valami csoda.
Vagy legalább azt hiteti el az a lehúzó belső hang, hogy „csak ma” nem akarunk erőfeszítést tenni, majd holnap, a jövő héten, ha szabadságon leszünk, ha…, ha… Előhozza belőlünk a kifogásokat, hogy miért is nem tudjuk tovább folytatni, amit elhatároztunk. Előtolakodnak azok a gondolatok, hogy ki mindenki a felelős, hogy idejutottunk, ebbe a helyzetbe kerültünk. A hibáztatással és a kifogásokkal hatalmas tartományokat járhatunk be. Ha jól belepörgetjük magunkat az önsajnálatba, szinte sikítani van kedvünk, hogy segítsen már valaki. Könnyítsen már a terheinken bárki. Hadd hagyjuk a dolgokat a maguk útján! Ne kelljen már több erőfeszítést tennünk!
Minden ember minden nagy cél megvalósítása közben átéli ezt vagy az ehhez hasonló lelkiállapotot. Ilyenkor van nagy szükségünk az önfegyelemre. Van néhány módszer, mely segít ezekben az esetekben. Az egyik az, hogy az éppen MOST-ra koncentrálunk. Csináld most! Most csináld azt, ami ennek a pillanatnak a feladata. Ami ennek a pillanatnak a feladata, csináld MOST! Csak azt a keveset, ami éppen most kell, hogy továbblépj. Nem baj, ha az előbb nem sikerült, nem baj, mindegy már, ha a tegnapi nap – úgy tűnik - eredménytelenül ért véget. Azon már úgysem segíthetünk. Most kell megtennünk, ami a most feladata. Képesek vagyunk továbblendülni. És megéri! Amit elmondtam csak egy a lehetőségek közül. Ha keresi, mindenki megtalálja, a saját motivációs eszközeit arra az estre, ha elérkezik egy hullámvölgybe. Ilyenkor érdemes még arra is gondolnunk, hogy MIÉRT is vállaljuk mindezt. A miértek, a magasabb céljaink adják a hajtóanyagot a terveinkhez. Az biztos, hogy erőfeszítések nélkül nincs eredmény. Kinőttünk már a gyerekkorból, amikor anyuka, apuka fáradozik helyettünk, s még a felelősséget is elvállalja.
