Mit szólsz hozzá? 

Úti jegyzetek

Életünk fontos eseményeit érdemes dokumentálni. Ha elindulunk az M útján, akkor hasznos lesz, ha bizonyos dolgokat le is írunk.

 
Az első, amit javaslok, hogy írjuk fel az induló adatainkat, hogy később büszkék lehessünk magunkra. Lehet egy Innen indultam lapunk. Készíttethetünk magunkról fényképeket és videó felvételeket is. De ne profikat kérjünk meg erre. Ha a nyers valóságra vagyunk kíváncsiak, akkor a gyerek és a mobiltelefon is megteszi. Ha igazán tudni akarjuk, hogy hogyan nézünk ki a fáradt hétköznapokban, a beállítatlan, megkomponálatlan helyzetekben, rossz megvilágításban, előnytelen környezetben, éppen úgy, ahogy a szürke hétköznapjainkat éljük, akkor ez a legjobb tükör. Egy-egy ilyen felvétel akár a végső elhatározáshoz is hozzásegíthet, hogy elinduljunk az M pszichowellness útikalauzával.

És ha elindulunk, akad egyéb hasznos teendőnk is. Az M ugyanis azt ajánlja, hogy kezdjük táplálkozási naplót vezetni. Hívjuk ezt itt Körözőlevélnek, hiszen „tettest” keresünk. Azt a „bűnelkövetőt”, azt a rejtett, sokszor a lelkünk legmélyén rejlő okot, ami bennünket a túlevésre hajszol. Lehet ez a Körözőlevél például egy táblázat. Írjuk fel az időpontokat, amikor ettünk, vagy erős evési késztetést éreztünk. Azt is jegyezzük fel, hogy mit ettünk, ha ettünk, vagy, hogy evésidőn kívül legyőztük–e a kísértést. Nagyon hasznos feljegyezni azt, hogy mi késztetett az evésre. Mit éreztünk az adott helyzetben éhségen kívül (dühöt, félelmet, unalmat, zavart… )? És mit éreztünk evés után, vagy akkor, ha sikerült kiállnunk a próbát, és az erős késztetés ellenére sem ettünk evésidőn kívül.

A harmadik fontos jegyzetelni valónk a heti grafikon. Meséltem róla, hogy nálam mennyire bevált, hogy alkottam egy mérőszámot a sok helyen mért körméreteim és a súlyom számait összeadva. Ez a se nem kiló se nem centi számnak valamelyik összetevője egészen biztos, hogy csökken egy hét alatt, ha betartjuk az étkezési időket, az ételtársításra figyelő étkezést, és még mozgunk is naponta kétszer tizenöt perccel többet, mint azelőtt. Nagyon jó pillanata a hétnek, amikor elérkezik a grafikonrajzolás ideje, és lefelé húzhatjuk a vonalat. Ha viszont húzódozunk attól, hogy megcsináljuk a heti mérésünket, azt vegyük figyelmeztető jelnek, hogy valami nincs egészen rendben a célkövetésünkkel. Mert öntudatlanul tudjuk, hogy hogyan is alakulna az a grafikon, s csak akkor esik nehezünkre megtenni, ha nem volna kedvünkre való az eredmény. De még ekkor is érdemes szembenézni a tényekkel. Minden új nap, minden új hét új lehetőségeket hordoz. És sokkal könnyebb visszafordulni, ha még csak keveset mentünk a rossz úton.