Hozzászólás, kérdés?

Művigyor helyett

Van itt még néhány kényes kérdés az út elején. Például az, hogy „Félig üres a pohár vagy félig televan?” Azaz pesszimistán, borúlátóan vagy optimistán, derűlátóan indulunk-e?

Azok közül, akik hallották már a pozitív gondolkodás kifejezést sokaknak a porcelánfoggal mosolygó amerikai figura jut eszébe, s büszke európaiként már a szó hallatára is vágunk egy savanyú képet. Pedig nem jól tesszük. Nem mondhatok mást, gondolkozzunk logikusan! (Ha már a pozitív így elsőre nem megy.) Mi gátol meg abban, hogy a bennünket körülvevő dolgok közül a kellemesebbekre figyeljek inkább? Elegánsabb dolog, ha problémáim vannak? Már arra gondolni sem merek, hogy problémák nélkül kevesebb lenne a kifogás, hogy miért nincs akkora teljesítmény, amekkorát elvár…, elvárok, elvárnak…, ki is? És ugye, nem a problémák adnak keretet az életünknek, hanem az értelmes céljaink? A célok eléréshez pedig azért mégiscsak jobb pozitívan hozzáállni. Ha arra fogadok, hogy nem tudom megcsinálni, hát nyerni fogok- a fogadásban, és az életemben?

A pozitív gondolkodást, mint egy egyszerű, hétköznapi fogalmat használom, amit mindenki elsajátíthat, nem valami varázsmódszerről beszélek, amiről már egy csomó könyvet írtak. Annyi az egész, hogy mi magunk döntünk arról, hogy egy dologhoz bizakodóan vagy eleve kétkedve állunk-e hozzá. Gondoljunk arra, hogy bármit szebbnek, jobbnak kedvesebbnek érzünk, ha egy általunk szeretett személytől származik. De még a szép, a jó, a finom dolgokat is képesek vagyunk undorítónak látni, ha egy utált személyhez van közük.

Tény, hogy egyszerre csak egy dologra tudunk gondolni. (Ha ezt másként hiszik, akkor tévednek, amit esetleg úgy érzékelünk, hogy több dologra figyelünk egyszerre, az valójában az, hogy hihetetlen sebességgel cikáznak a gondolataink a különböző dolgok között. Ezért, ha fegyelmezetten képesek vagyunk egy dologra koncentrálni, akkor a pozitív gondolatainkkal kiszoríthatjuk a negatívakat. Szó sincs róla, hogy valamiféle műmosoly-érzésre akarok most bárkit is rávenni. Viszont az tény, hogy egy átlagos napon hasonló mennyiségű kellemes dolog történik velünk, mint amennyi kellemetlen. Attól függ, hogy melyek elé nézünk várakozással. Amelyekre számítunk, figyelünk, amelyeket számon tartunk, azt érezzük többnek. Emlékszünk még a GULAG-ot megjárt öregúr stratégiájára? Ez a hozzáállás még ott is működött. De azért ne hasonítsuk mai életünket azokhoz az időkhöz, bármilyen nehézségein is vannak.