Beszéljük meg!

Táplálkozási babonáink III.

Háromrészes sorozatunk befejező részéhez érkeztünk ma, bár azt hiszem egy kis gyűjtőmunka után még jó néhány rész születhetne hasonló hiedelmekből.

A harmadik és a legkeményebb darabja a táplálkozási babona-gyűjteményemnek, a szinte parancsként hangoztatott „sokszor keveset” elv. Ebbe lépten-nyomon belebotlik az ember. Ráadásul valami logikusnak tűnő élettani magyarázata is van talán. De mint már többször is mondtam, az ember jóval több, mint egy zsák vegyület, sőt nagyon bonyolult, csodálatos és a jelenlegi tudásunkkal fel sem fogható élőlény. A bonyolult dolgok meg olyanok, hogy ha innen nézzük, ezt lehet bebizonyítani róluk, és ha onnan nézzük, akkor épp az iménti ellenkezőjét. Ilyenkor azért érdemes inkább a józanészre, a hétköznapi tapasztalatokra hallgatni.

Száz szónak is egy a vége: azt tanácsolom, hogy töröljük ki az életünkből a „sokszor keveset” elvet! Egy ép, egész gyomorral rendelkező felnőtt ember, normális körülmények között eszik annyit egy étkezésre, hogy kibírja éhség nélkül a négy-hat óra múlva következő újabb étkezésig. Akik túlsúllyal küzdenek, biztos, hogy többet esznek, mint amennyire szükségük van, és nem a testi éhség, az élelmiszerszükséglet miatt esznek többet. Körkérdést lehetne intézni túlsúlyos embertársainkhoz, hogy mikor éreztek például az elmúlt héten valódi éhséget, hányszor kezdenek amiatt enni, mert valóban éhesek voltak. Bevallom, hogy volt rá példa – még annak idején -, hogy olykor rácsodálkoztam a felfedezésemre, hogy már az idejét sem tudom, hogy mikor voltam valóban, igazán éhes utoljára, s néha már vágytam is rá, hogy érezzem ezt az érzést. De az a másik, az a magát éhségnek hazudó érzés általában megelőzte az igazit.

Aki tudja, hogy hogyan „működik” a túlsúlyos emberek többsége, azt is tudja, hogy nem eszünk attól kevesebbet egy-egy evésre, ha két órával azelőtt is ettünk. Mivel sokkal súlyosabb okok miatt eszünk, mint egy egyszerű éhség. Éhesnek lenni – így lazán – egy-egy étkezés között nem olyan szörnyű. Egy kicsit kellemetlen lehet ugyan, de ez nem foglal el előkelő helyet a napi kellemetlenségi skálán. Nem lenne igazán szerencsés összekeverni az egészséges megéhezést az éhezéssel. Szóval ezzel a tévhittel valóban érdemes leszámolnunk, ha valaha is meg akarunk szabadulni „táplálkozás-alkoholizmusunktól” Természetesen, amit mondok egészséges felnőtt emberekre vonatkozik. Bizonyára létezhet olyan betegség, ahol ez teljes mértékig ellenjavallt. Nem mondhatom túl sokszor, hogy az M ajánlata komoly életmódváltás, és ha valakinek problémája van az egészségével ezt a tervezett életmódváltást beszélje meg kezelőorvosával, kérje ki a véleményét és hallgasson rá!