Itt a véleményed helye

Méltó célok, értelmes élet

Nem sok boldogság lehet egy kormányos nélküli hajóban céltalanul hányódva a nyílt vízen. De a mi hajónkban van kormányos, mi magunk! És minden tengeren van LEGJOBB kikötő.

Ha egy kicsit figyelünk magunkra, hamarosan észrevesszük, hogy az evést sokszor önjutalmazásra használjuk, mint a dopamin kapcsán már szó volt róla. Az evéssel történő önjutalmazás leginkább akkor alakul ki, amikor érdemtelennek érezzük magunkat, amikor sem magunk sem mások részéről nem számítunk dicséretre, jutalomra. Pedig nagyon nagy szükségünk van arra, hogy megfelelőnek érezhessük magunkat. Ennek eléréséhez jó út, ha méltó célokat tűzünk ki magunk elé, és méltó eszményeket követve szervezzük az életünket, azaz. termékeny, gyümölcsöző életet élünk. Azt mondom én termékeny életnek, ha a tevékenységünk nyomán a jó növekszik a világban, és a rossz visszaszorul.

Sokan azt gondolják, hogy az „igazi” élethez majdhogynem tökéletesnek kellene lennünk, sztárnak, de legalább nagyszerűnek, hogy valami világrengetőt kellene véghezvinnünk ahhoz, hogy megfelelőnek érezhessük magunkat. Tévedés! Nem kell napjaink reklámfilm-figuráihoz, sztárjaihoz hasonlítanunk. Ezek jórészt műanyag emberek egy műanyag világban. Mi pedig igazi, hús-vér emberek vagyunk, valós gondokkal és körülményekkel. Nem szabad elhinnünk, hogy csak akkor lehetnénk boldogok, ha mi is úgy néznénk ki, olyan erősek lennénk, úgy ragyogna a lakásunk, annyira nem lennének ráncaink… és a többi. Mindennek nem a való élethez csupán a kereskedelmi forgalomhoz van köze.

Meg aztán néha vannak életszakaszaink, amikor nehezebben vesszük észre, hogy mi végre is vagyunk itt. Olyankor érdemes megállni egy kicsit, s leltárt készíteni, hogy mennyi mindenünk is van. Listát írni mindarról, amivel kezdhetnénk valamit. Legelőször íjunk listát a jó tulajdonságainkról. Ez nem szerénytelenség. Ezeket kapruk, hogy jóra használjuk. De ha még tudomást sem akarunk róluk venni, akkor hogyan tudnánk használni? Mondjuk, kapnák ajándékba egy sokmilliós terepjárót. Tehetnénk azt is, hogy villogunk vele, valami üresfejű társaságban, de nemcsak ezt tehetnénk. Használhatnánk arra is, hogy úttalan utakon segítséget viszünk vele a rászorulóknak. A jó tulajdonságaink csak eszközök. Akkor lesz értelmük, akkor hoznak számunkra igazi boldogságot, ha jóra használjuk őket. Akkor viszont tényleg hoznak boldogságot. Akkor meg érdemes komolyan számba vennünk őket.

Szerző: empszi  2007.08.23. 07:57 6 komment

Címkék: célok m

A bejegyzés trackback címe:

https://empszi.blog.hu/api/trackback/id/tr55913699

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Lazac, aki vadevezős 2007.08.23. 09:52:27

Én vigaszdíjként használ(om)tam. Egyszerűen amikor valami bántott, akkor megvigasztaltam magam....pedig annyi minden más van. Most egy olyan periódusba fordult az életem, pár napja ( érdekes módon egybeesik az elhatározással, hogy utazok) hogy szükség van rám, szükség van az erőmre....az energiámra.....most megint adok magamból. Elgondolkodtam, majdnem bezártam magam megint egy világba...ahol az evésé a főszerep....és akkor jöttél Te M...még az elején csak olvasgattalak...aztán megérlelődött bennem az elhatározás...aztán még kicsit vaciláltam, az életem összeomlani látszott. És akkor elhatároztam, hogy belevágok, megcsinálom, elindulok....nem akarok nagy léptekkel haladni, de kitartóan, és csak a célt nézve. Azóta megnyugodott lelkem háborgása, és lám, szükség van rám....szeretetet kell adnom, jó ez így.

M 2007.08.23. 10:33:24

Lazac! Jó úton jársz, látom. S gondolkozom rajta, hogy mi lenne a legjobb, amit mondhatnék, de nem akarok sokat beszélni, mert akkor azt hinnéd, hogy nálam van a megoldás, pedig tudod Te azt jobban, mint én, csak eddig nem hitted el magadról. De remélem, most már kezded hinni. Emlékszel, régen, amikor tanították a gyerekeket biciklizni, egy söprűnyelet dugtak az ülés mögé, és ott fogta valami felnőtt. Egy idő után aztán már nem kellett fogni, mert ment a gyerek ügyesen, de a bot és biciklizni tanító még ott maradt a biztonság kedvéért egy ideig. A biztonság kedvéért ott futok melletted, szólj, ha kellek, de tudd, hogy magadtól mész, nem én tartalak. (De ha kellek itt vagyok.)

szonika 2007.08.23. 11:02:35

"Sokan azt gondolják, hogy az „igazi” élethez majdhogynem tökéletesnek kellene lennünk, sztárnak, de legalább nagyszerűnek, hogy valami világrengetőt kellene véghezvinnünk ahhoz, hogy megfelelőnek érezhessük magunkat." - A megfelelőséghez talán nem is, de az elégedettséghez, vagy azon túl egy picit... ahhoz igen. (Más kérdés, hogy a nagyszerűség, a világrengető dolgok esetleg mélyebben rejtőznek mint a tökéletes mellek, vagy a valóságsószereplések :-) )

Lazac, aki vadevezős 2007.08.23. 12:26:12

Köszönöm M! Tudom......köszönöm

margit2 2007.08.23. 19:05:08

M! Hát itt most megint nagyon sok igazságot írtál! Legyünk jók! %wink%

Ircsike 2007.08.24. 06:49:52

Nagyon jo olvasni Teged Draga M! Koszonom ezeket az okos, igaz gondolatokat. Jo, hogy vagy nekunk!:) Meseszep hetveget Neked es szeretettel olellek!:)
süti beállítások módosítása