Szólj hozzá!

„Ha gátat túr fel ezer vakond…”

A kibicnek semmi nem drága.

Aki nagy dolgokra, nagy változásra szánja el magát számolnia kell a környezete gyakran – enyhén szólva - nem támogató magatartásával is. Ez a testsúlycsökkenés kapcsán különösen igaz. Számtalan alkalommal találkoztam „jószándékú” és „hozzáértő” véleményekkel.

Éppen ezért azt tanácsolom, hogy ha elindulunk az M útján, lehetőség szerint ne reklámozzuk, hogy mibe fogtunk. Nem azt mondom, hogy titkolózzunk, de egy komoly súlycsökkentő program, életmód-változtatás maradjon magánügy. A folyamat nem tartozik a nagyközönségre. (Más a helyzet a végeredménnyel!) Ugyanis mindig akad, aki kételkedik a sikerben, aki jobban tudja, aki már halott valakiről, akinek ez nem sikerült, sőt… Persze, olyanokkal, akik megértenek, jót akarnak nekünk, bíznak bennünk, azért jó, ha beszélünk róla. Mert támogató társakra szükségünk van.

A céltudatos, a küzdő ember azért vált ki sokszor rosszallást a környezetében, mert élő példája annak, hogy nem muszáj a rosszba beletörődni. Hogy lehet másként is. De azt is példázza, hogy mindez sok erőfeszítést, áldozatot igényel. És ez keményen irritálja mindazokat, akik sokkal jobban szeretnek abban hinni, hogy akinek baja van, azon átok ül, mint erőfeszítést tenni, hogy jobban érezzék magukat.