Mit gondolsz?

Az utunkban álló legnagyobb akadály

Mi van akkor, ha minden marad a régiben?

Ha már eddig jutottunk ebben a „könnyed, nőimagazinos” témában, ne spóroljuk meg a következő lépést sem. Beszéltem már róla, de mivel nagyon fontos, szóbahozom még egyszer, azt az igencsak figyelemre méltó dolgot, hogy mindannyiunkban lakik egy „angyal” és egy „ördög”, egy építő és egy romboló rész. Egy rész, amely jó célokat tűz ki, és igyekszik azokat megvalósítani és egy másik rész, mely állandóan lehúzza az elsőt. Megmagyarázza, hogy miért badarság erőfeszítést tenni. Miért fölösleges bármit is tenni. Miért nem kell semmin változtatni, miért maradjon minden a régiben, még akkor is, ha szenvedünk tőle.

„A jobbik énünk” gátlóját, akadályozóját, rossz útra vivőjét a pszichológusok entrópikus erőnek mondják. Az évszázadok során a vallásos emberek ezt az erőt nevezték kísértésnek, gonosznak, s naponta imádkoztak, hogy ezt elkerüljék. Ezt a lefelé húzó erőt, mely végső soron a boldogságunk igazi akadálya – legyőzni a valóságos életfeladat. Sokkal de sokkal messzebbre mutat, mint egy testsúlycsökkentő program. De mégis szorosan összefonódik vele. Ha nem csak fogyókúrázgatni akarunk, hódolván az általános társadalmi elvárásnak, hanem valóban meg szeretnénk javítani az életünket, kevesebbel nem úszhatjuk meg, mint hogy átgondoljuk az egész életünket, s változtatunk minden olyan dolgon, mely most zavart okoz körülöttünk, bennünk.

Hogy ez lehetetlen? Elképzelhető, hogy az – egyedül. Kereshetünk azonban segítőtársakat, igaz barátokat, sorstársakat, súlyosabb esetben szakembereket. De egy valami mindenképpen ránk hárul. Nekünk magunknak kell erőfeszítést tennünk, nekünk magunknak kell kezdeményezni a változást. Magunknak kell megtalálnunk az életünkben azokat a pontokat, melyek a tüskét jelentik. Nekünk magunknak kell vállalni azokat a fájdalmakat, melyek a tüske kihúzásával járnak. Nekünk magunknak kell akarnunk a változást. Mindenik csak maga küzdhet meg a saját kísértésével. Persze ez csak akkor kell, ha boldogabbak szeretnénk lenni. Felejtsük el azt a téveszmét, hogy létezik igazi boldogság igazi erőfeszítés nélkül! Minden érték áldozatok és erőfeszítések árán születik, úgy, mint maga az ember.

Szerző: empszi  2007.08.29. 05:35 4 komment

Címkék: m állomások entópia

A bejegyzés trackback címe:

https://empszi.blog.hu/api/trackback/id/tr605913693

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Lazac, aki vadevezős 2007.08.29. 09:18:53

Hmmmm....még mindig keresem a tüskéimet, de annyira mélyne vannak, hogy eddig nem sikerült megtalálnom őket. Az a romboló rész, az valóban létezik....és nagyon nehéz felülkerekedni rajta, utána is erősfeszítést igényel az, hogy erősen figyeljünk rá

margit2 2007.08.29. 15:45:41

M! Bizony ezzel most nagyon egyetértek! "Minden érték áldozatok és erőfeszítések árán születik, úgy, mint maga az ember." A lényeg ebben van! %wink%

szepy 2007.08.29. 21:57:32

Nagyon érdekes dolgokat írsz, és nagyon igazak! Szép estét kedves M!

Ircsike 2007.08.30. 06:18:02

Igy igaz minden, ahogyan leirtad.! Szeretettel olellek!:)
süti beállítások módosítása