Itt a véleményed helye

A teljesség kedvéért

Az igazi harmóniához az is elengedhetetlen, hogy megleljük helyünket az élet minden szintjén: a hétköznapi dolgoktól a világegyetemben elfoglalt helyünkig.

Az utazásom testi és pszichés oldaláról sok mindent elmeséltem, de ha nem szólok a harmadikról is, akkor, nem teljes a kép. Már a régi görögök is azt vallották, hogy az ember, akkor egészséges, ha a teste (ők szómának mondák), a gondolati világa, az érzelmei (melyet pszichének nevezetek) és a lényének öröklétű része (melyet ők pneumának hívtak) harmóniában van. Tehát, a test, a szellem, a lélek – a szóma, a psziché, a pneuma harmóniája, „egész-sége” szükséges az igazi egészséghez. Én megkerülhetetlennek tartom, hogy létünknek e három síkját egyaránt tudomásul vegyük, törődjünk vele. Nem tudtam volna ekkora változást elképzelni az életemben úgy, hogy ezt figyelmen kívül hagyom. .Az utamon végigkísért egy mondat, melyet Loyolai Szent Ignác, a jezsuita rend tizenhatodik században élt alapítója mondott. Így hangzik: „Kevesen tudják, hogy mit hozna ki belőlünk Isten, ha egészen az ő gondviseléségre bíznánk magunkat.” Hát én rábíztam magam! Az út elején is, és közben is napról napra.

Ez még véletlenül sem azt jelenti, hogy azt javaslom, bízzuk magunkat Isten gondviselésére, és aztán üljünk ölbe tett kézzel, várjuk a csodát. Sőt, épp ellenkezőleg! Naponta olvasok néhány mondatot a Szentírásból, s így lépen-nyomon olyan gondolatokkal találkozom, hogy csak az jár helyes úton, (a boldogsághoz vezető úton), aki a kapott talentumait, tehetségét, meglévő bármiféle értékét – nem anyagi értékekre kell gondolnunk itt elsősorban – befekteti, kamatoztatja. De a kamatoztatás ott kezdődik, hogy szembe kell néznünk magunkkal, s levetkőzve az álszerénységünket, kishitűségünket, a könnyebbik utat választó hajlamunkat, számba kell vennünk, hogy milyen sok értékes tulajdonságunk, tudásunk, tapasztalatunk van, s ezeket el kell kezdenünk használni, magunk és mások javára fordítani.

Hasonlót fogalmaz meg az az elbeszélés is, mely Jézus csodálatos kenyérszaporítását írja le. Ebben a történetben Jézus, hogy enni adjon az őt hallgató többezres tömegnek, elkéri egy fiútól a nála lévő kevéske élelmiszert, s ezt áldja meg, és aztán így osztja szét a fogyni nem akaró pár kenyeret és halat a sokaságnak. Engem ez a történet arra tanított, hogy ahhoz, hogy sok kerüljön a birokunkba, fel kell használnunk azt a keveset, amink van. Majd ez fog kamatozni, szaporodni Isten segítségével…