Köszönöm!
Köszönöm mindannyiotoknak, akik gondoltatok rám, aggódtatok, imádkoztatok értem nagy bajomban. Már sokkal jobban vagyok. Tegnap Misi fiam lehozta a gépemet (mert még nem mehetek fel a lépcsőn, s így csak a lakás földszintjén lévő dolgok elérhetőek számomra), így majd szép apránként elmesélem, hogy hol is voltam egy hónapig. Még csak igen rövid időt tudok egyszerre a gép előtt tölteni. Jövök mindig egy picit. Ne aggódjatok. Már minden jó úton halad.
Röviden annyi történt, hogy augusztus 31-én rosszul lettem, és rengeteg szenvedés után egy fel nem ismert vakbélgyulladás következtében kialakult igen súlyos helyzet miatt szeptembert 9-ére virradó éjjel életmentő műtétet hajtottak végre rajtam. A műtét után három napig voltam életveszélyben. De aztán szépen elkezdtek javulni a dolgok. Szerdán múlt egy hete, hogy itthon vagyok. Néha jobb, néha nehezebb. Remélem, tudok majd jönni ezután rendszeresen.
Még egyszer köszönöm Nektek!
