Ma megint szebben süt a nap
Az elmúlt napokban nem voltam valami jól. Fájt a sebem is nagyon, erőm sem volt, csak feküdtem szinte egész nap. Most egy kicsit jobban érzem magam. Megint szeretnék kimenni az udvarra, szépen süt a nap. Ezt a tervemet még délelőtt valóra is váltom.
Már nagyon jó lenne, ha hozzá tudnék fogni a történetem elmeséléshez, mert egyre jobban zavar, hogy még mindig nagyon sokan azt hiszik, hogy az én nemtörődömségem és hősködésem okozta ezt az egész bajt.
A másik, ami egyre nehezebb, hogy belássam, hogy valóban ez van, hogy lassan hat hete vagyok beteg, s még mindig nincs vége. A szülőket is egyre türelmetlenebbnek érzem, s meg is értem őket. De az is lehet, hogy rájuk is a saját türelmetlenségemet vetítem ki. Szinte lelkiismeretfurdalásom, hogy még mindig az ágyat nyomom. Pedig talán ennek az egész történésnek az lehetne az egyik legnagyobb tanulsága számomra, hogy ne csak értsem, hanem érezzem is, hogy elsősorban magamért tartozom felelőséggel. S tanácsként is csak úgy mondhatom hitelesen, ha igaz szívemmel így is élem meg.
