Egyszer volt egy nagyon különleges álmom. Tél végi tájat láttam. Az elolvadó hó alól mocskos, nyálkás, undok látványt nyújtó táj tűnt elő. A kétségbeesés szélén azon gondolkoztam, hogy hogyan lehetne mindezt eltakarítani. S ekkor a földből kis növények bújtak elő. Gyorsan növekedtek, és ragyogó sárga csillagvirágokat bontottak. A virágok ereje az égből áradó mennyei aranysugarakból táplálkozott. S ahogy szemmel látható gyorsasággal nőttek ezek a ragyogó virágok, feldolgozták, felélték a talajt borító korhadékokat. Így minden csodálatosan kitisztult. Azóta tudom, hogy a rosszat eltakarítani reménytelen, a jóval kell kiszorítani, az a megoldás.
