Csak úgy lenni
Sok éven keresztül óriási rohanás volt az életem. El sem tudtam képzelni máshogy a dolgokat, csak úgy, hogy mindig KELL valamit TENNI, TENNI, TENNI. Ez egyrészt jó, de az a hátránya, hogy közben elfelejt az ember LENNI. Mindig van a tegnap és a holnap. Mert talán a ma szóra sem érdemes, vagy jobb lenne már túlesni rajta? Nos, ez is lehet, ha az „akciókat” nézzük… De nem ez számít, hanem az, hogy képes vagyok-e leállítani a fejemben a zajt. Elképesztő, hogy milyen párbeszédeket „nyomunk” magunkban folyamatosan Aztán leginkább semmi hasznon fejében. Figyeltétek már? Hihetetlenül bele lehet fáradni. Az ember képes ki is borítani magát ezzel a módszerrel. Én mostanában rászánom magam néha, hogy ehelyett a belső locsogás helyett csak vagyok csendben néhány percig. Érdekes kipróbálni, mit láthatnánk, ha néznénk, mit hallhatnánk, ha hallgatnánk, mit éreznénk, a testünkben, ha megengednénk magunknak, hogy odafigyeljünk. Mindezt mindenféle értéktelés, tervezgetés indoklás nélkül. Csak úgy megnézni, hallgatni, és jóváhagyni a dolgokat, figyelni, de nem megfigyelni. Mik vannak, léteznek körülöttünk bennünk? Megengedni magunknak – legalább néhány percre -, hogy valami úgy legyen, ahogy van. Nagyon nehéz megcsinálni, néha csak pár másodpercig sikerül…Hihetetlenül érdes, kíváncsi vagyok, hova jutok ezzel…