Ez a vaskúti templom. A kép jobb sarkában meg a plébániház. Álmomban, ahogy itt jártam éjszaka volt. A két épület között volt a hatalmas jövés-menés a tűz miatt. A templom mögötti részről világítottak a lángok. Én a házban voltam, onnan néztem, éltem át az eseményeket, de ott is nagy volt a nyüzgés.
Azon gondolkoztam, hogy tudnék-e olyan igazi naplószerű naplót írni, mint amilyen a blog az elképzeléseimben valójában élt. És akkor mit írnék bele? Azt, hogy elég furcsát álmodtam az éjjel? No, ez tőlem egyáltalán nem szokatlan. Vaskúton voltam álmomban, s mintha az lett volna a házunk, ami a valóságban a plébániaház. Vaskút az a falu Baja mellett, ahol kisgyerekként éltünk. Nekem az a falu a gyerekkor, az igazi. Mióta eljöttünk onnan, már csak gyüttment vagyok, pedig igazából ott sem voltam más, bár az is lehet, hogy azóta sem vagyok az. De ha ebbe az irányba elmennék túl hosszú lenne ez a bejegyzés) Tehát az álmomban tűz volt. Abból a házból, ahol voltam a templomra lehet látni. A templom mögött égett a falu. Nagy volt a zűrzavar. Aztán nem tudom, mi lett. Felébredtem, de visszaaludtam, s később keltem, mint gondoltam. A reggeli rituálém után –amibe a blogbejegyzés, körülnézés is beletartozik - délelőtt levelet írtam, meg a negyedik fejezetet javítottam a könyvemből. Zöldbabfőzelék és sültkolbász volt az ebéd. Aztán Antiékra is gondoltam, az ezüstlakodalmas miséjük alkalmából. Később Etus volt itt. Meglátogatott, és hozott zöldségeket a kertjéből. Beszélgettünk egy kicsit. Nagyon kedvelem, igen rendes asszony. Itt most megint el tudnék kanyarodni, de akkor megint túl sok lenne a szöveg. Aztán lestem megtudom-e, ki az ötezredik látogató itt a bolgomon (a számláló aktivizálása óta). De nem tudtam meg. Folytattam a negyedik fejeznél. Most meg ezt is írom, bár még nincs vége a napnak, mert amikor mát vége lesz, nem marad annyi erőm, hogy mindezt leírjam. Ahogy ezeket leírtam, egyfolytában Vasúton jár az eszem. S meg is néztem a google-ban, hogy milyen képek vannak róla Ki is gyűjtöttem. Még jó, hogy ráérek ilyesmire! Hát, ilyen volt ez a szombatom nagy vonalakban. Ez egy olyan szombat, amikor nem jött haza egyik fiam se. De kb. ennyit bírtam a gép előtt ülni. Most megyek olvasni. Ilyesmi lenne egy naplószerű bejegyzés?
