Reggel azt hittem, hogy nagy hó lesz, úgy esett, és hatalmas fekete felhők voltak. De aztán ragyogóan tiszta lett az idő. Elolvadt a hó az utolsó szemig. Annyira tiszta lett a levegő, hogy láttam innen az ablakból a Papuk csúcsait. Ez viszonylag ritkán fordul elő. Egyszer majd megnézem ezt a hegyet, melynek csak a csúcsait látom néha. Egyébként meg a könyvembe szánt receptekkel kínlódtam. Pedig a receptek adták az egész könyvírási ötletet. Úgy volt, hogy teljesen elképedtem, amikor már többedszer hallottam elvileg főzni tudó, háztartást vezető asszonyoktól, hogy milyen unalmas lehet ez a „szétválasztós diéta”, mert van vagy három étel, amit enni lehet. No, akkor az az ötletem támadt, hogy szerkesztek egy könyvet, benne az év minden napjára egy hideg-, egy melegétel és egy leves. Csak, hogy lássák, hogy ez milyen egyszerű. Aztán el is kezdem egy bevezetőt írni ehhez a leendő receptgyűjteményhez. Egyre dagadt ez a „bevezető” szöveg, egyre mélyebbre ástam, s egyszer csak azt vettem észre, hogy írtam egy könyvet, melyből már csak azt ételajánlatok hiányoznak. Most már nagyon sokkal kevesebb recepttel megelégszem, mert ha nem, soha nem lesz kész a könyvem. Tudnék többet is írni, de rájöttem, hogy unok recepteket gépelni. A receptek arra valók, hogy főzzünk belőlük, nem arra, hogy legépeljük őket! Azért remélem, ötletadónak, bátorítónak ennyi is elég. Meg majd a honlapomra kellene egy jó kis receptgyűjteményt csinálni az ételtársításra figyelő étrendhez. Ma Gabi volt itt látogatóban. Egy nagyon aranyos kis cikláment hozott. Azóta felfedeztem, hogy illata is van. Örülök, hogy itt volt. Most megyek vissza receptgépeléshez. (Igen, tudom, az interneten is vannak, s be lehet másolni. De ezeket is át kellene igazítani, szövegszerű szöveghez kicsi karcsú a copy-paste. Akkor inkább megírom.) No, gyerünk! A képen ez a Papuk, ha hihetek Mr. Google-nek.