Kilátás a konyhaablakból
Lement a nap, s ezzel megkezdődött az advent. Ma is gyönyörű volt a naplemente. Olyasmi, mint ezen a képen, bár ez nem ma készült, hanem talán tavaly ilyenkor. (Nincs itthon digitális fényképező most, ezért nincsenek friss képek.)
Meggyújtottam az első gyertyát az adventi koszorún. Ez olyan reményteli pillanat, amikor az a pici gyertyaláng jelzi, hogy a sötétség nem uralkodhat rajtunk.
Ezen a hétvégén Ferenc fiam van itthon. Ebből az következik, hogy nagyobb mennyiségű és tartalmasabb ételek készülnek. Például sós kalács és kocsonya –hogy csak kettőt említsek a nem éppen reformkonyhás felhozatalból.
Gyerekkoromban a Mamánál minden második pénteken sós kalács volt az ebéd bablevessel. A másik pénteken meg kifőtt tészta szintén bablevessel. A sós kalács tésztája egyszerű kelt tészta tejjel dagasztva. Készülhet belőle apró sós fonott kalács, lapitus, szalonnás lepény, de édes lepények is, mint pl a szilvadzsemes-mákos keszőcés lepény. A lapitus egyszerű parasztétel. A kalácstésztát kb. ujjnyi vastagra kell nyújtani, zsírral megkenni, sózni, borsozni, s a két szélét úgy felhajtani, hogy középen összeérjen. Tehát a tészta így duplán van, s középen a sós-borsos réteg. (A legjobb ehhez a kacsazsír, de az nincs mostanában, de libazsírt lehet venni a boltban) A kis fonott kalácsok kétágú „fonással” készülnek. Ez inkább sodrás, olyan, mint sok fonal sodrása. A lapitus, a keszőcés lepény, a szalonnáslepény a Pozsony megyei Takosnyfalván élt nagyanyám hagyatéka. A kisfonott, a kalácsmadár, a nagykalács ugyanabból a tésztából a zentai származású mamámtól tanult tudomány.
