Mézes pogácsa

Ma jönnek haza a fiúk. Ferenc a fél négyes vonattal, Misi valamelyik későbbivel. (Csak hogy ne legyen kilométerhiánya az autónak a falu és a város között.) Azt hiszem, most egy kicsit le kell feküdnöm. Voltam már jobban is.

Délelőtt Anyával mézes pogácsát sütöttünk. Sajnos fényképet nem tudok mellékelni, csak ezt az internetes mézesüveget teszem ide illusztrációnak, de a receptet ideírom.

Mézes pogácsa
1 kg liszt (ne legyen grízes), fél kg kristálycukor, 12 evőkanál méz, 3 kávéskanál fahéj, 3 késhegynyi szódabikarbóna, 6 egész tojás + a kenéshez. Összegyúrjuk a tésztát, kis gömböket formálunk belőle, kb. 2 cm átmérőjűeket (mint egy üdítős kupak szűken.) (Ha nagyon ragacsosnak érezzük a tésztát, akkor vizes v. lisztes kézzel gömbölygessük.) A kis golyókat úgy helyezzük el a tepsiben, hogy arra számítsunk, kb. duplájára nőnek. Kenjük meg őket tojással. Diódarabkákat is tehetünk rájuk. Pihentetni nem kell. Lassú tűzön süssük. (Erős tűzön nem nőnek meg.)

Ez igazából három adag, de ennyi a megszokott mennyiség. Elvileg végtelen ideig eláll, bár ezt nem tudhatom. Amennyi idő alatt elfogy nálunk ennyi, addig még biztosan jó. Praktikus tapasztalt: Jó, ha úgy formázzuk a kis gömböket, hogy a tésztatömbből rudakat sodrunk, majd ezeket daraboljuk, és formázzuk golyóvá. Szerintem szemmértékre is lehet kb. egyformákat vágni. Ez így sokkal egyszerűbb, mint kiszaggatni, aztán még a pogácsákat gömbölygetni. Ha ezt a mennyiséget 8 részre osztjuk, akkor lesznek számomra a legpraktikusabb méretűek a darabok, amikből a „kígyók”, majd a golyók lesznek.

Ez a felvidéki nagyanyám receptje. Az ottani szokás szerint disznóvágás hajnalán még a disznó leszúrása előtt ezt a mézes pogácsát kínálták teával és pálinkával. Mi nem vágunk disznót, ezért ez adventi és egyébkori mézessé vált. Ez olyan „legyen mindig kéznél valami” típusú süti. Meg van még egy, de azt majd akkor írom le, amikor sütjük.