..M biztos volt valami ami előhívta ezeket a gondolatokat....utálok csalódni...minden téren....

Igazad van, van rá okom, hogy ilyesmin gondolkozzak. És én is utálok csalódni, de többet nem szeretnék olyan béna lenni, hogy átvágom magam. (Vagy engedem, hogy átvágjanak.)

A csalódás olyan, mint egy KO (kiütés). Nem hiszem, hogy mindig magunknak köszönhetjük.

M...én is megfogadom,hogy sohatöbbé....és van amikor újra és újra elkövetem ugyanazt a hibát....nem tudom....lehet valamit nem tanultam meg,nem figyeltem eléggé.....vagy csak nagyon-nagyon szerettem volna valamit, ami nem volt kölcsönös....:-(((

Ugy erzem minden ember eleteben bekovetkezik a csalodas. Ezt senki nem uszhatja meg, vagy legalabb en nem ismerek olyan embert, aki soha eleteben nem csalodott. Azt hiszem egy-ket "lelkipofon" utan az ember felepit egy biznyos vastagsagu pancelt, es ugy eli az eletet, hogy minel kevesebb eselyt adjon a csalodasnak. Talan a legrosszabb, amikor csaladon belul fordul elo ilyesmi. En szerencses vagyok, mert jo szulokkel es jo testverekkel aldott meg a sors. De "baratban" mar csalodtam. Sajnos en is hajlamos vagyok tobb jot feltetelezni embertarsaimrol, mint amennyit valojaban birtokolnak. Nem baj, ezen ugysem tudok valtoztatni, meg talan nem is akarok, inkabb "gyertek pofonok..":) Legyen szep a napod Draga M! Szeretettel olellek!

"Az életben minden csata azt a célt szolgálja, hogy tanuljunk belőle valamit, még az is, amelyiket elveszítjük. " Paulo Coelho

“Mindannyiunknak fel kell ismernünk a saját értékeinket. Ha másoktól várjuk, hogy megtegyék - és nem teszik meg, akkor állandóan csalódottak leszünk.” (Andrew Matthews) M! Tudod...minden van valamiért...mindenből tanulunk. Ölellek szeretettel

Gabi, persze összetett az élet, de ha magunkban keressük a hibát, akkor legalább tudunk változtatni. (Mert ezt csak magunkkal tehetjük meg.) Nem az önostorozás, miatt kell magunkba szállnunk, annak nincs értelme, hanem azért, hogy legközelebb jobban csináljuk…

Skyppy, asszem, ez így emberi. Elhatározzuk ugyan, de…

Ircsike, én is csak a jót feltételezem, ameddig csak lehet. Nem tudok ebből kinőni. (De lehet, hogy nem is akarok.) Persze, páncél nélkül azért nem menne.

Margit és Lazac! Köszönöm az idézeteket. "Elraktároztam" :)

M! Szívesen%lol%

nehéz, asszondják csak az nem csalódik, aki nem bizik semmibe, de a nagyszámok törvénye alapján van kiegyenlitődés, és a beigazolódott szépreményekért megéri, asszem

Tilly, ez nem lehet igaz, ma állandóan versidézetek jutnak eszembe. Most pl.: "Kit anya szült, az mind csalódik végül, vagy így, vagy úgy, hogy maga próbál csalni. ..." (J. A.)