Hangyaszorgalommal

Lazacnál olvastam ma egy jó idézetet. Így kezdődik. "100 emberből csupán egy, aki megvalósítja önmagát és képességeit teljes egészében kihasználja. …") Én sokáig a kilencvenkilenc közé tartoztam, most azonban az az EGY szeretnék lenni a százból. (Hogy miért, arra magyarázat többek között az idézet folytatása Lazacnál, de van még más érvem is.) Már egy ideje ennek érdekében ténykedem. Nem pofonegyszerű feladat. Először is be kell látnunk őszintén, hogy mi is van, Aztán el kell képzelnünk, hogy mit is szeretnénk. Majd el kell határoznunk, elmegyünk innen oda. Ehhez számba kell vennünk (álszerénység nélkül!!) a talentumainkat. (Általában rengeteg fel nem használt, elprédált erőforrásunk, szaporítható kincsünk van). Aztán megnézzük, mit is tehetünk azzal, amink van, ott, ahol vagyunk. És most ugrik a majom a vízbe: MEG IS TESSZÜK. Hangyaszorgalommal. És ez így együtt visz a százból az első helyre. Mert azelőtt is szorgalmasan dolgoztam, még többet is, mint ésszerű lett volna, „csak” néhány dolog hiányzott. Az őszinte szembenézés, a kép, hogy mit is akarok (nem az, hogy mit NEM akarok, mert ez semmire sem jó), az elhatározás, az erőforrásleltár, az erőleszívó akciók elhárítása. Mert ezek nélkül megint nem sokra megyünk. Hiába tesszük hangyaszorgalommal, amit éppen ránk kényszerítenek, ez épp úgy nem szabadít ki a mókuskerékből, mint a tettek nélküli koncepció. No, persze ezek elvek. A gyakorlat nálam a könyv, és a hozzá kapcsolódó dolgok. Mert ez a „kapcsolódó” rész sem kevés. Sok minden kell a könyv mellé. Konkrétan a kiadás és az értékesítés útjainak megtalálása, mert ezek nélkül hiába készül el a könyv. Viszont a könyv nélkül ezek értelmetlenek. Ha negatívan nézném, azt mondanám, hogy róka fogta csuka, csuka fogta róka, de nem az, hanem inkább egy cipzár, egymás után egymásba kapcsolódó fogak, amit össze kell kapcsolni hangyaszorgalommal – az ésszerűség határain belül.