A háló

Most, hogy itthon ülök, minden eddiginél többet olvasok az interneten. Teszem ezt annak ellenére, hogy igazából azt sem tudom, hogy ez a szó köznév-e vagy tulajdonnév. Én ugyanis körnévnek érzem, ami ugyebár kisbetűvel írandó, de a Word helyesírás-ellenőrzője nagybetűt kér, azaz tulajdonnévnek nyilvánítja. Honnan tudjam meg mi az igazság, hiszen ez aligha van benne a ’85-ös helyesírási szótárban.

Szóval keresgélek ezt-azt az engem érdeklő témákban. Nagyon jó, hogy pillanatokon belül bármiről tudok információt szerezni. De ez csak az érem egyik oldala. A másik az, hogy töméntelen mennyiségű eszetlenséget, is találok, de olyanokat, hogy ha a kutya megenné megdögölne tőle. Most arra gondolok, hogy nem is az engem ért sokktól hullik a hajam, hanem attól a sok baromságtól, amit az utóbbi időben olvastam. De ha én találok zöldségeket, az még csak hagyján. Mert abban bízom, hogy ennyi tapasztalattal képes vagyok helyén kezelni a dolgokat. De mi van a gyerekekkel? Valaki megtanítja őket arra, hogy fenntartással kezeljék, amit találnak? Én az én tantárgyamból – szégyen ide, szégyen oda - eddig biztosan nem tanítottam ilyesmit. Szerintem más se. Ezen érdemes lenne komolyan elgondolkodnom.

Eléggé észen kell lenni, hogy ez a háló halászháló legyen számunka, amivel kihalásszuk magunkat a nekünk szükséges dolgokat, és ne pókháló, amibe végzetesen belekeveredhetünk.