Hogy miről is írtam?

Az lesz a könyv címe, hogy Fogyókúra helyett pszichowellness, az alcíme pedig: Útikalauz az ideális testsúlyhoz. Eredetileg a saját életem, túlsúlyom és tudatos lefogyásom (kb. 40 kg) kapcsán kerestem az utat saját magamhoz, s az lett belőle, hogy valójában a túlsúly ürügyén elgondolkodtam egy kicsit rólunk, emberekről. Arról, hogy hogyan bánunk önmagunkkal. Mennyire élünk csukott szemmel, mennyire tudjuk, hogy jobban is lehetnénk, ha nem vagyunk elég jól, és milyen dolgokkal segíthetnénk magunkon a nehéz helyzeteinkben, ha mernénk. Ha egyáltalán el mernénk hinni, hogy többet tehetünk, mint gondolnánk. Ha tudnánk, ha hinnénk, hogy nem vagyunk áldozatok.

Eredetileg azért indítottam a blogot májusban, hogy beszélgessünk erről. Ez meg is történt, hiszen a nyári bejegyzéseim döntő többsége a könyv szövege, egy-egy kis egysége, gyakorlatilag az első két fejezet. Azért szerettem volna erről beszélgeti, hogy lássam, mit gondolnak a gondolataimról mások. A visszajelzések a kommentek, a privát levelek motiváltak a további gondolkodásra, írásra. Azt olvastam ki belőlük, hogy igen, sokaknak szüksége van a tapasztalataimra, meg mindarra az ismeretre, amivel ebben a témában rendelkezem.

De aztán ez a blog „rendes” blog lett. Jött a kórháztúra, és mellettem maradtatok. Közben „meg is ismerkedtem” veletek. Ezzel teljesen új színezetet kapott az egész ittlétem. Engem a könyvem témája a könyvön túl is érdekel, amennyire csak időm és módom van rá ezzel a dologgal foglalkozom. Keresem az útjait annak minél többet, egyre többet tudjak az érintett kérdésről. És annak az útját is keresem, hogy a könyvön túl, hogyan juttassam el az információt azokhoz, akiket érdekel.

Már nyáron kigondoltam, hogy a pszichowellness témát inkább átviszem egy honlapra, és ez a hely meg marad olyannak, amilyenné alakult. És ezt az elképzelést, a „képtelen történetem” csak megerősítette. Lassan készülget is a holnap, és mivel itt technikai és tartalmi kérdések egyaránt vannak, most arra gondolok, hogy elhozom majd ide azokat a szövegeteket is, melyeket oda szánok. Így legalább megismerhetem a véleményeteket is, meg talán egy kis noszogatás is lesz, hogy írjam már, írjam már. (Mivel ugyebár itt nemcsak Misi fiam technikai segítségére kell várni. :) )

Szóval most szemtanúi vagytok, hogy hogyan alakul ez az egész. Van egy célom, egy elképzelésem, hogy felépítek valamit. Mondjuk azt, hogy itt előttetek alakul, formálódik az új éltem. Bár jószerével olyan ez, mint a delfinek élete a hajósok szemében, néha kiugranak a vízből az állatok, ha arra jár a hajó, látják is őket a hajósok. De életük nagy része mégis a víz alatt zajlik.