Téli napforduló
Ma van az év legsötétebb napja, a téli napforduló. Az évkör jeles napjainak egyike. Ma a legrövidebb a nappal, és így a leghosszabb az éjszaka. Túl sok érzelem kavargott körülöttem, bennem ma, azért is választottam inkább egy ilyen semleges képet. Objektív. Csak ráció. Semmi érzelem.
Augusztus óta ma voltam először emberek között (az orvosi rendelőket leszámítva.) Hát nem éppen szívderítő okból mozdultam ki. Ma volt Jani bácsi temetése. Jani bácsi nem volt a rokonom. Egy ember volt a faluból. Szerettem. Élt hetvenegy évet. Azt hiszem, augusztus 20-án láttam utoljára. Akkor volt egy nagyon kedves tanítványom világra szóló esküvője a pécsi székesegyházban. Majdnem az egész falu ott volt, úgy ahogy ma is majdnem az egész falu ott volt az egerági templomban. És egy másik nagyon kedves tanítványom ült a gyászolók között a nagyapja temetésen. Itt a templomban ravataloznak. Először mise, aztán a temetési szertartás. Ez a szokás. Láttam, sokan örülnek, hogy én is ott vagyok. A könnyes szemük kicsit elmosolyodott. Szóltak szavakkal, szóltak a szemükkel. „Maga is itt van, végre! Meggyógyult? Imádkoztam magáért…”
Ma van a téli napforduló. Holnaptól, ha lassan is, de napról napra több lesz a fény.
